AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Nagydiósi Gézáné: Magyarországi női lapok a XIX. század végéig

a divatra fektetik a súlyt. Ezeket a szó mai értelmében még nem nevezhetjük divatlapnak, inkább az átmenetet jelentik az irodalmi női lapok és a női divatlapok között. Első képviselőjük az 1854. dec-ben indult Nefelejcs, füzetekben megjelenő évkönyv, melyet Friebeisz István ad ki, miután visszalép ugyan a Divatcsarnoktól, de nem mond le a szerkesztői babérokról. Friebeisz nem akar a hatóságokkal érintkezni. A Komáromi Lapok (a komáromi helyőrség lapja a szabadságharc alatt) szerkesztése nem tette őt kedveltté a császári hivatalok előtt; azonkívül váltóhamisító és csaló hírében is állott. Érthető tehát, hogy nem sok reménnyel kérhetett volna lapindításra engedélyt. Lapját tehát csak füzetesen jelenteti meg, hogy az engedélykérést elkerülje, viszont közben a bukott Délibáb (a Nemzeti Színház lapja 1853. jan. 1— 1854. febr. 9.) engedélyét titokban meg akarja venni Festetits*

1 gróftól, a Délibáb előbbi tulajdonosától. Éppen ezzel vonja magára a figyelmet, mert a „lapengedélyt ingyen szokták adni".

42 A Délibábot végül is Leiningen gróf közbenjárására megszerzi, az év végéig fenntartja és arra használja fel, hogy a Nefelejcs iránt érdeklődést keltsen. A Nefelejcs kiállítása fényes és igen költséges. Divatképeit és a kézimunkák mintarajzait Párizsból, majd Berlinből és Londonból rendeli, a női ruhák szabásrajzait az eredeti párizsi után másoltatja és hazai művészekkel készítteti. Külön csemegéket ad a nőknek: divat, pipere, hasznos tudnivalók gazdasszonykodás címmel; bécsi, berlini, párizsi, stuttgarti, mainzi ,,műintézetekkel és művészekkel" tart kapcsolatot; divattudósítókat tart külföldön és híreket kap Kolozsvárról is. A lap körül jónevű írók csoportosulnak, és állandóan buzdítja az ifjú írói nemzedéket is. Közönsége egyre nő, a szerkesztő bevallása szerint a 3. számnál egy ötöddel több, mint az első szám után remélhetett. Utánrendelést nem vállal, de pontos fizetést kér, mert a nyomdai költség igen magas és csak a szükséges példányokat állíttathatja elő. A Festetits-féle Délibáb Friebeisz kezében 1854. év végéig élt. S bár 1854. dec-ben megindította a Nefelejcs c. füzetes évkönyvét, úgy látszik, biztosabbnak vélte a Délibáb lapengedély-használatát s ezért indít 1855. jún. 17-én Délibáb címen lapot. Ez az új Délibáb teljesen az ő elgondolása szerint készült, úgy hogy 1855 végén a Nefelejcset is ebbe olvasztja bele. A Délibáb egyébként teljesen hasonmása a Nefelejcsnek. Előfizetőinek száma 1000 körül van; ekkora előfizetői létszámhoz a szabadságharc utáni nehéz időkben nem könnyen jutott lap. Közönségét elsősorban pazar kiállításával, szép papíranyagával és minden számhoz 1—1 Párizsból, Londonból vagy Berlinből hozatott gyönyörű színezésű divatkép-melléklettel, mellettük néha kotta- és kézimunka-melléklettel nyeri meg. Előfizetői főleg a fő- és köznemességből, valamint a vagyonosabb polgárságból kerülnek ki. Ennek a külföldi divatot utánzó közönségnek van pénze megfizetni a drága kiállítást. A lapban — habár egész sorát látjuk legjobb íróink alkotásainak — a szépirodalom csak mellékcél, ezért a jócsengésű nevek mellet sok az értéktelen próbálkozás és fordítás is. Friebeisz folyóiratát a legszolgaibb hangnemben tartja, annyira, hogy Prottmann, a sajtórendőrség főnöke így dicséri: „Friebeisz szerkesztése alatt a Délibáb a pesti lapok közt a legderekabb lett, hatása egyre növekedik."

43 Friebeisz vállalkozó üzletember, aki jól megtalálja közönségét. Nagy 14 209