AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

olykor még latin nyelvű irodalom termékei. Batsányi, Kazinczy és Csokonai művei mellett Gvadányi és más, kisebb jelentőségű költők műveit is közlik néha. Akkor például, amikor — Magyar Hírmondóból is tudjuk — a nép nyomora és kiszolgáltatottsága az idegen abszolutizmus és a hazai kiszolgálóik elnyomása következtében egyre fokozódott, és amikor a magyar értelmiség legkiválóbbjai börtönökben sínylődtek, Nagy János szanyi plébánosnak egy általuk közölt versében mindenki boldog volt: „Boldog vagy ó Haza Ferentz Királyoddal! Boldog vagy ó Király Magyar-Országoddal! Boldog Ország védő Nemesi Karddal! Boldog kegyes, szelid TcormányozásoddaV E jelenség természetes velejárója annak az átmeneti és sok ellentmondással rendelkező kornak, melyben újságuk megjelent. A Magyar Hírmondó szerkesztői nemzeti nyelvünk és irodalmunk újjászületését más téren is igyekeztek előmozdítani. Pályázatokat is tűztek ki; ezek egyikének lett eredménye a később sok vihart támasztott Debreceni Grammatika. Az ő lapjukban jelent meg 1789-ben az első tudósítás Mikes törökországi leveleiről is. Anyagi jövedelmük (mely ha meggondoljuk, jelentős összeg lehetett, hiszen fél évre 5 forint volt az előfizetési díj, és mint láttuk, kb. 1300 előfizetőjük volt) egy részét íróink anyagi támogatására fordították. A jobbágyszármazású Kis János így ír erről Emlékezéseiben: ,,A magyar író néhány oskolai ifjakat kivéve, alig talált olvasóközönséget. Fáradságáért nevének nyomtatásán kívül nemcsak külső jutalmat nem reménylhetett, hanem attól is félhetett, hogy hasznát nem esmérő oktalannak, vagy túlzó magyarnak fog tartatni. Mindazonáltal a tudományok néhány lelkes pártfogói a nemzetiség iránti hűségben nemcsak saját személyekre nézve dicséretes kivételt tettek, hanem a magyar írókat is hathatósan serkentették pályájok megfutására. Görög Demeter és Kerekes Sámuel folyvást több magyar dolgozatokat adtak ki saját költségeken, s ezek között a Debreceni Magyar Grammatikát is."

93 Kis János Emlékezései során állandóan a legmelegebb hála hangján szól Görögékről, akiknek támogatása és segítsége nélkül nem is lépett volna az írói pályára. Rajta kívül másokat is segítettek. A kilencvenes évek elején lelkesen támogatták Révai Miklóst a magyar akadémia felállítását célzó törekvéseiben. Ok adták ki Bessenyeinek Egy magyar tudós társaság iránt való jámbor szándék című művét. Amikor pedig Márton Józsefet a bécsi egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanárának nevezték ki — fizetés nélkül — Görög Demeter sietett segítségére. íróink mellett a nemzeti nyelv és kultúra fejlesztéséért színjátszásunk megteremtői fáradoztak és áldoztak a legtöbbet. A Magyar Hírmondó rendszeresen beszámolt az első magyar színtársulatok megalakulásáról Budán és Kolozsváron. Ismertették a nehézségeket, és bizakodtak, „hogy ez az örvendetes, és sokat ígérő Jelenés, nem is tűnik már el a Magyarok Egéről." A nemzeti kultúra fejlesztésében példaképük volt a Bécsben megismert felvilágosodás európai kultúrája. Ennek azonban nem egyszerű átvételét. 187