AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

hanem sajátosan magyarrá tételét kívánták szolgálni: „Nem lessz így jövendőben, mivel kérkedjenek feletted Európának más pallérozott Tartományai, s a mellett meg tartod azt a természeti tulajdonságodat is állandóul, mellyet a külső Nemzetek benned ditsérve tsudálnak."

94 A bécsi Magyar Hírmondó 1803. március 29-én jelent meg utoljára. A csaknem másfél évtizedig fennálló lap megszűnését nem az olvasók részvétlensége okozta. Az utolsó számban ezt olvassuk: ,,A mai Postával küldhetjük utoljára Hírmondónkat a két Hazába!! Ezek legutolsó soraink, mellyeket Újságunkban közre botsáthatunk!! Sokan, amint hozzán küldött leveleikből értettük, olly vélekedéssel vágynak felőlünk, mintha mi volnánk okai a Hírmondó megszűnésének. Betsületünknek, s a két Haza erántunk való jó vélekedésének megmentésére, s megtartására, kötelesek vágunk ezzel az egyenes szívből származott Vallás tétellel: hogy mi annak okai semmi tekintetbe nem vagyunk, s részünkről el sem mulasztottunk semmit is, ami által jó karba helyeztessük köz hasznú Igyekezetünket, mellyet tiszta hazafiúi lélekkel folytattunk, és jövendőre is folytattunk volna..." E sorokból világosan kitűnik, hogy külső kényszer hatására kellett a hírlapot megszűntetni. A kormányzat a jakobinusmozgalom bukásától kezdve minden alkalmat megragadott nemzeti nyelvű hírlapirodalmunk elsorvasztására. Görög Demeter udvari nevelői kinevezését is felhasználták arra, hogy lapját megszüntessék. A magyar kancelláriának az volt a kívánsága, hogy a Magyar Hírmondó kiadási jogát senkire se ruházzák át, ezáltal ugyanis már csak a Magyar Kurír marad életben a magyar politikai lapok közül és azt remélték, hogy idővel talán ez is megszűnik. Szerkesztők csak úgy mint az olvasók —köztük Kazinczy is —• sajnálattal vették tudomásul a közkedvelt újság kényszerű elnémulását. Jegyzetek 1. A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig. Bp. 1887. 27. 1. 2. A bécsi Magyar Hírmondóval részletesebben eddig csak egy tanulmány foglalkozott: D. Szemző Piroska: A magyar folyóiratillusztráció kezdetei c. munkájában (a Magy. Művészettört. Munkaközösség Évkönyve 1953. Bp. 1954. 101—184. 1.) a lap illusztrációit dolgozta fel. Kimutatta, hogy a hírlaphoz mellékelt rézmetszetek és a hírek szoros kapcsolatban vannak egymással: a képek is Görögék. felvilágosult szellemének tükrözői. Valamennyi ismertetett képeslap közül ezt tartja a legjelentősebbnek és Görögék érdemei között azt is kiemeli, hogy ők nevelték a magyar sokszorosító grafika legkiválóbb képviselőit. Első hírlapjainkra nézve ld. még: DezsényiBéla: A magyar hírlapirodalom első százada. Bp. 1941 és Dezsényi—Nemes: A magyar sajtó 250 éve. Bp. 1954. 11—38. 1. 3. Hadi és Más Nevezetes Történetek (HMNT) 1789. Tudósítás. 4. L.: Dezsényi Béla: A Nova Posoniensia és az újságolvasók a XVIII. században. Magyar Századok, 1948. 159. 1. 5. HMNT 1789. Tudósítás. 6. HMNT 1789. Bevezetés. 188