AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1957. Budapest (1958)

Kókay György: A bécsi Magyar Hírmondó (1789—1803)

Nem is panaszkodnak —-, ellentétben főleg az egykorú folyóiratokkal — az olvasók részvétlensége miatt. Előfizetőik számát illetően elfogadhatjuk Márton Józsefnek, az utolsó szerkesztőnek adatát reális számnak. Szerinte 1803-ban a Magyar Hírmondónak „mintegy 1300 előfizetői. . . a Magyar Kurír íróinak adattak által, hogy újságaikat a félesztendő végéig a Hírmondó volt olvasóinak is küldöznék."

15 Ezt a számot erősíti meg Légrády Imre udvari ágens is, aki naplójában ugyanannyi előfizetőről tud, mint Márton:,,... Végre 1801-nek vége felé Márton, ki annak folytatását Lőcséből Bécsbe érkezvén átvette; s 1803-ban Decsy Sámuelnek, a Magyar Kurir kiadójának 1300 előfizetővel végképp át is adta."

16 Ez a szám a korabeli viszonyokhoz képest aránylag magasnak mondható és azt jelenti, hogy az olvasók száma ennél is lényegesebben nagyobb volt. Láttuk ugyanis, hogy egyes helyekre, főleg az iskolákba ingyen is küldték az újságot; és valószínűleg olvasták a korabeli olvasó-kabinetekben és klubokban is. Sőt ehhez még hozzávehet]'ük azokat is, akikhez bár csak közvetve, de mégis eljutottak a Magyar Hírmondó hírei: azokat a parasztokat, akiknek egyes jegyzők felolvasták az újságot.

17 A Magyar Hírmondó népszerűségben túlszárnyalta a kor többi magyar hírlapját, és három évtizeddel később is úgy beszéltek róla, mint olyan lapról, amely jelentős mértékben hozzájárult a magyar újságolvasóközönség kialakulásához.

18 Az olvasók társadalmi összetételére vonatkozóan Szekeres Atanáz cenzor egyik felterjesztéséből az derül ki, hogy a Magyar Hírmondónak majdnem kizárólag rendi előfizetői voltak.

19 A lap megindításával kapcsolatban már láttuk, hogy Görögék vállalkozásának egyik indítéka az a nemesi mozgalom volt, amely II. József rendeleteinek a visszahatásaképpen fejlődött ki, és amely a nemzeti sajátosságokért, a magyar nyelvért és viseletért, valamint az alkotmány visszaállításáért szállt síkra. E mozgalom 1789-ben, tehát a lap indulásának az évében még számíthatott az egész nemzet támogatására; bizonyos reménykedéssel tekintett rá a parasztság is.

20 A polgárság (amely Nyugaton a nemzeti sajtó létrehozója volt), hazánkban a XVIII. század végén még nagyon fejletlen és nagyrészt nem is magyar. Értelmiségünk ebben az időben már kialakulóban van ugyan, de társadalmi és világnézeti ellentétek következtében, távol áll attól, hogy egységes rétegnek nevezhessük. Nem csoda tehát, ha ilyen viszonyok között a hírlap előfizetői is elsősorban a köznemesség köréből kerülnek ki. (A főnemesek közül csak elvétve akadt olyan, aki támogatta volna a nemzeti mozgalmakat.) Valószínű, hogy az értelmiség körében is olvasták Görögék lapját. Erre vallanak az újság cikkei, melyekből gyakran az derül ki, hogy írók, tanárok, jegyzők és papnövendékek szorgalmas olvasói voltak a bécsi magyar hírlapnak. De ebben az időben még nem mindig lehet éles megkülönböztetést tenni nemesi és értelmiségi elemek között, tekintettel arra, hogy az utóbbi éppen akkor volt kifejlődőben és kettejük közti határok gyakran elmosódtak. így érthető, hogy a fent említett cenzori jelentés csaknem kizárólag rendi előfizetőkről beszél. Az előfizetőkön kívül, mint láttuk az iskolák ifjúságára is számítottak, mint olvasóközönségre, és nekik ingyen küldték meg a lapot. Folytatták ezzel a hazai latin nyelvű újságok által megkezdett és a pozsonyi Magyar Hírmondó által is átvett hagyományt, mely szerint az újságolvasást az ifjúság iskolai nevelésében segítő eszköznek szánták.

21 — A parasztság 168