Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Wenger, S.: Szentes-Kaján népvándorláskori népességének embertani típusai (VII-VII szd.)

— leptorrhin), az orrhát hajlott, az orr kiálló. Orthognath. (I. tábla). A termet nagyközepes. Ez a jellemzés teljes egészében egyezik az embertani irodalomban dinárinak ismert típussal. A morphológiai, metrikus és tipológiai vizsgálatok teljes mértékben igazolják ezen túlsúlyban levő dinári csoport teljes homogenitását. E csoport nemcsak a homogenitásával, hanem igen jelentős számarányával is döntően hat a Szentes-kajáni populáció ethnikai összetételére. II. Északi típus. Lényegesen kevesebb számarányú, mint az előző (21%) (211, 217, 225, 306, 307, 341, 351, 357, 414 sz. sírok és 961, 6102 E. 1. sz). A koponya hosszú-, középhosszú (dolicho —mesokran), oldalnézetben alacsony — középmagas (chamaekran : hossz. — mag. jelző, orthokran : hossz.- fülmag. jelző), nyakszirti nézetben inkább alacsony (tapeinokran), felülnézetben az alakja ovoides, a glabella közepes (III—IV). A homlok széles (eurymetop), középmagas. A nyakszirt domború (curvoccipital). Gyakori a lambdoid lapultság, ami a nyakszirt kúpos alkatát vonja maga után. Az arc, felsőarc keskeny (leptoprosop — lépten). A szemüreg nagy, középmagas (mesokonch), inkább lekerekített. Az orrüreg középszéles (mesorrhin), az orrhát egyenes, az orr kiálló (II. tábla). III. Dinári — északi típus — elnevezés alatt külön csoportban foglaltam össze azon koponyákat, melyek egyrészt dinári, de ugyanakkor északi típusjellegekkel is bírnak. (219, 299, 301, 420 sz. sírok és 6101,6104,6106, 6107 E. 1. sz.). Ezen csoport típusai tehát a két csoport közötti átmeneti formákat képviselik. A koponya mesokran, oldalnézetben középmagas — magas (orthokran : hossz. mag. jelző, hypsikran : hossz.-fülmag. jelző), metriokran. Felülnézetben az alakja spheno-ovoides. A glabella közepes — erőteljes (IV—V). A homlok széles (eurymetop), kissé meredek. A nyakszirt inkább domború (a plan- és curvoccipitalia között). Az arc keskeny (leptoprosop), a felsőarc keskeny (lépten). A szemüreg nagy, magas (hypsikonch), az orrüreg széles (chamaerrhin), az orrhát hajlott, az orr kiálló (II. tábla). IV. Protoeuropid (Cromagnoid) típus. (172,180, 210, 346 sz. sírok) Néhány morphológiai jellemvonása megegyezik az északi típussal, de attól határozottan elválasztja a felső palaeolith Cro-magnon típusra emlékeztető jellegegyüttes : széles arc, kiálló állkapocsszöglet, nagy, szögletes, alacsony szemüreg. A típus jellemzése : a koponya hosszú (dolichocran), oldalnézetben magas (hypsikran), nyakszirti nézetben középmagas- magas (metrio-, akrokran), felülnézetben az alakja ovoides, a glabella közepes (III —IV). A homlok középszéles — széles metrio-, eurymetop), középmagas, meredek. A nyakszirt domború (curvoccipital), az arc széles (euryprosop), a felsőarc középszéles (mesén). A szemüreg nagy, középmagas — alacsony (meso-chamaekonch), az orrüreg középszéles — széles (meso — chamaerrhin) (III. tábla). V. Mediterran típus — csak egy esetben szerepel a temető populációjának ethnikai összetételében (6105 E. 1. sz. (2%). A koponya mesokran, oldalnézetben középmagas- magas (orthokran : hossz. mag. jelző, hypsikran : hossz.- fülmag, jelző), nyakszirti nézetben középmagas (metriokran), felülnézetben az alakja ovoides, a glabella gyengén fejlett (II). A homlok keskeny (stenometop), magas. A felsőarc középszéles (mesén). A szemüreg nagy, lekerekített, magas (hypsikonch). Az orrüreg keskeny (leptorrhin), az orrhát egyenes. Mesognath. (III. tábla). E típus jellegzetessége a kisimultabb relief és a gracilis koponya s megegyezik az ún. gracilis mediterrán típussal (8). VI. Mongol típus — jellegzetes vonásai ugyancsak egy koponyán voltak észlelhetők (330 sz. sír) (2%). Habár a koponya igen hiányos és csak az arci része van meg, mégis a mongol jellegek (széles, lapos arc és orrgyök) világosan 26 Term. Tud. Múzeum Évkönyve