Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Wenger, S.: Szentes-Kaján népvándorláskori népességének embertani típusai (VII-VII szd.)

mutatkoznak. Igen érdekes jellegzetessége eme mongol típusú koponyának, hogy egy gazdag, aranyozott mellékleteket tartalmazó sírból került elő. * A temető populációja ethnikai összetételének meghatározása után következik annak megállapítása, hogy milyen helyet foglal el a hazai avar temetők soraiban és hogy miképpen viszonylik a népvándorláskori ethnogenetikai problémákhoz. A Szentes-kajáni temetőt leginkább az avarkori temetők harmadik csoportjába sorolhatjuk, mivel mongol rassz-jellegek csaknem teljesen hiányoznak és helyettük főleg európai típusok dominálnak, habár nem a főleg nordikusmediterrán típusok (3), hanem egy túlsúlyban levő brachykran (dinári) típusmelynek ily nagyarányú számszerűsége az eddig ismert magyarországi avarkori temetők egyikénél sem volt tapasztalható. Az egyes hazai avarkori temetők anyaga — mint pl. a mosonszentjánosi (1), mely tiszta mongolrasszjellegű, az ősküi, mely M a 1 á n szóbeli közlése szerint a mongolid jellegű, a jutási (2), mely egy északi-mediterrán-keletibaltialpi kevert anyag, a fejérmegyei leletek csontvázai (4) : Előszállás—Öreghegy-i, mely europid (keletbalti-taurid) és mongoloid, Előszállás—Bajcsihegy-i, mely keletbalti-mongoloid, a cecei, mely főleg mongoloid rasszjellegű — ethnikai összetételüknél fogva nem szolgálhatnak a Szentes-kajáni temető embertani anyagánál összehasonlítás alapjául. Hasonló a helyzet a győri (12), körösladányi (5) temetők emberanyagánál is, melyeknél csupán egy-egy koponyánál mutatkozott csekély dinári jelleg (győri : 709 sír, körösladányi : sírszámnélküli), melyet viszont a túlsúlyban levő mongolid bélyegek elmosódottá tesznek. A nagy sírszámú Alattyán-Túlát temető emberanyagában (14) megtalálhatók a Szentes-kajáni populáció egyes kis számarányú (északi, protoeuropid, mediterrán) típuscsoportjai, de nem a túlsúlyban levő brachykran dinári típus. A két temető ethnikai összetételében mutatkozó különbséget az egyes főbb méretek középértékeinek eltérései is bizonyítják (koponya legnagyobb hossza Alattyán-túláti férfiak: 185,40, nők: 175,38; Szentes-kajáni férfiak 178,24, nők: 170,86. Termet Alattyán-túlát férfiak: 165, 04 cm, nők: 154,80 cm; Szentes-kajáni férfiak: 167,08 cm, nők : 158,47 cm). A Jánoshida-Tótkérpuszta avarkori temető szorosan összefügg az Alattyántulátival (15). Ezt bizonyítják a metrikus és leíró jellegek nagymértékű egyezése és ugyanazoknak a típusoknak előfordulása és kikülöníthetősége. A két temetőben ugyanazok az embertani elemek és keveredett típusaik találhatók. Fentiek alapján a Szentes-kajáni populáció a Jánoshida-tótkérpusztaival sem egyeztethető össze. Végezetül megvizsgálva az áporkaiürbőpusztai temető (7) typológiailag kiértékelhető emberanyagát (12 koponya) megállapíthatjuk, hogy e temető egy dinaroid (33%), mediterranoid (33%), keletbalti (17%), turanoid-mongoloid (17%) összetételű kevert anyag. A hazai avarkori temetők közül ez mutat némi határozottabb rokonságot a Szentes-kajáni populációval. Ez a kapcsolat nemcsak abban mutatkozik, hogy az áporkaiübőrpusztai temető szintén europid jellegű és, hogy ethnikai összetételében a Szentes-kajáni kisebb számarányú tipuselemei többé-kevésbé képviselve vannak, hanem főleg abban, hogy ezen temető típuselemei között igen jelentős helyet foglalnak el — a felsorolt avarkori temetőknél ilyen számarányban eddig nem tapasztalt — dinaroid típusok.