Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Szemere, L.: A magyarországi Inocybe-fajok, tekintettel az európai fajokra

A magyarországi Inocybe-fajok, tekintettel az európai fajokra frta : Szem ere László, Somogyfajsz A susulykák a nem fehérspórás lemezesgombáknak egyik népes neme. Aprók, vagy közepes nagyságúak, 1 — 10 cm közötti kalapméretekkel.* Kalapjuk db kúpalakú, púpos, azután szétterülő, de a legtöbb fajnál ekkor is púpos marad. A kalapon rendesen vannak finomabb-durvább szálak-pikkelyek, ezek a tető felé rendszerint sűrűsödnek. A fajok egy jó részénél a kalap pereme behasadozásra hajlamos, szélük pedig a kezdeti fátyol maradványai révén cafatos lehet. A kalap színe a fehérestől okkeren, barnán, sárgásbarnán át a vöröses-sötétbarnáig terjedő, de egyes fajokon, legalább is átmenetileg, rózsaszín és lila is előfordulhat A lemezek eleinte fehéresek, vagy legalább is világosan színezettek, ahogy a gomba érik, a lemezek színe is megváltozik, éspedig okker-fahéj barnán át a vörösesbarnáig, és élük legtöbbször világosabb (piszkos fehéres) marad. Tönkjük tömött, dz egyenletes vastag, sima, vagy szálas-rostos, olykor gyűrűszerű fátyolmaradvánnyal. Tetejük gyakran lisztes-korpás, aljuk sokszor ± párkányosan gumós. Színük a kalap színénél rendesen világosabb, olykor fehér is. A kalap és a tönk színe, a hús színe és színváltása fontos meghatározó bélyegek. Húsuk világos, vagy enyhén színes, színtartó, vagy elszínesedő. Rossz íze vagy szaga csak kevés fajnak van ; általában semmihez sem hasonlítható, de jellegzetes szagot árasztanak, amit susulykaszagnak nevezünk. A susulykák között több halálosan mérgező faj is van ; ártalmasság dolgában mindjárt a galócák után következnek. Mérgező voltukat keserű, vagy csípős íz ugyancsak nem árulja el. A susulykák okozta mérgezési esetek száma azért mégis jóval alatta marad a galócáknál, mert az apró, alig kívánatos gombákat a szedők elkerülik. A betegeket az idején jött orvosi segítség a legtöbb esetben kigyógyítja. Az Inocybe-íajok spórái tömegben piszkosas barnák, nagyító alatt sárgák, vagy okkersárgák, esetleg okkerbarnásak. Simák, bütykösen szögletesek, vagy tüskések. Utóbbiak gömbölyűek, a többiek ± mandula alakúak. A szögletes spórák szerkezetét jobban láthatjuk, ha tárgylemezen előzetesen kihullatott spórákat szárazon, fedőlemez nélkül szemléljük. Az ábráimon a spórák melletti sz. betű azt jelenti, hogy a spóra szárazon, az n. betű pedig hogy nedvesen milyent mutat. A nem simaspórás fajokat némely szerző Asterosporina Seer., ill. Clypeiis Britz név alatt külön génuszként kezelte. De a sok se ilyen, se olyan spóra miatt ezt az elkülönítést nem lehet elfogadni, eltekintve attól, hogy egy és * Egyes fajok példányai kivételként nagyobbak is lehetnek.