Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Szemere, L.: A magyarországi Inocybe-fajok, tekintettel az európai fajokra

ugyanazon gomba spórái is lehetnek hol simák, hol meg + szegletesek (7. stb.). Ha egyéb nincse említve, akkor a leírásokban szereplő spóraszín a vízcseppben vizsgált spóra színére vonatkozik. A szárazon, de a mikroszkópon át vizsgált spóra rendesen sötétebb, azaz inkább okkerbe, barnába hajló. A tömegben ki­hullott spóra (spórakép) színe meg még sötétebb barna, fahéjbarna, esetleg bíborbarnába hajló. A bazidium ± bunkóalakú, 2—4 spórás. A legtöbb Inocybe lemezein van cisztida, ezek a bazidiumoknál jóval magasabbak, megnyúlt tömlő-, palack­vagy hólyagalakúak, tetejükön olykor ottragadt barna szemcséket, vagy kristályokat észlelhetünk. Néhány fajnál nincs rendes cisztida, de a lemezek élén ezeknek is vannak meddő (üres) cisztidái, ezeket a leírásokban álcisztidáknak nevezem. Ilyenek: 3, 4, 5, 6, 9, 10, 17, 23, 28, 29, 36, 38 és 48. sz. fajoknál vannak. Az Inocybék cisztidáin gyakran lehet kalciumoxalát kristályokat ész­lelni. Ezeknek kristály mivolta azonban »szaraz« tárgylencsével nem vehető ki. Festetlenül, de olajimmerzióval a fiatalabb gombáknál meglátszanak a kristá­lyok, amelyeket azonban tiszán csak akkor látunk, ha a készítményt antra­cénzölddel (ammoniaoldatban) megfestjük. (Heim: Le genre Inocybe, p. 40.) Fennforog annak a lehetősége is, hogy egyes fajoknak olykor van valódi ciszti­dája, máskor meg nincs (7). Susulykagombáink leginkább erdőkben, a földön teremnek, nagyritkán egészen elkorhadt fatörzseken is. De kertekben, ligetekben, vagy csak gyéren befásított területeken is találhatók. Általában melegszeretők, kora tavasszal és késő ősszel kevés kerül a szemünk elé. Hazánk éghajlata, főleg a déli részeken, kedvező a számukra. Bizonyos fanemekhez a Inocybék nem ragaszkodnak szigorúan. A 10 leggyakoribb Inocybe Angliában Franciaországban Magyarországon geophylla (2) geophylla (2) fastigiata (29) cookei (31) fastigiata (29) geophylla (2) asterospora (59) cookei (31) cookei (31) piriodora (8) piriodora (8) jurana (5) fasíigiaía (29) asterospora (59) dulcamara (10) petiginosa (57) corydalina (11) umbrina (53) eutheles (12) dulcamara (10) piriodora (8) patouillardi (7) lucifuga (37) lucifuga (37) cincinnata (24) patouillardi (7) obscur a (15) bongardii (9) petiginosa (57) scabella (62) Heim szerint, illetve a hazaiak szerintem. Felsorolás a gyakoriság sorrendjében. Eszerint a fastigiata, geophylla és cookei a leggyakoribb Inocybe-k. Az európai »jó« fajok száma Heim, illetőleg Konrád & Maublanc szerint kb. 70, Moser szerint 82*. Néhány olyan fajt is bevettem, amelyik nincs Heim munká­jában leírva, de amelyeknek »jó« fajisága megcáfolva még nincsen. Hogy ennek ellenére én csak 69 fajt ismertetek, az azért van, mert spórakétalakúság miatt néhány fajt összevontam. Észak-Amerikában 105-féle Inocybe-t tartanak nyilván. Ezek közül 35 Európában is honos.

Next

/
Thumbnails
Contents