Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1955)

Bohus, G. ; Szabó, K.: Fenolszármazékok fungicid hatása

fokozza annak a vegyületnek fungicid hatását, amely önmagában is mutat ilyen hatást. így a fenol egyre magasabb klórszármazéka egyre erősebb fungicid hatású (Hatfield, 1935). Vannak viszont vegyületek, amelyeknél a klórozás csökkenti a toxicitást, pl. az antranol-nál, fenantrol-nál (C u r t i n—B o g e r t, 1927). Jelen vizsgálatokban megállapítható volt, hogy a p-krezolnak bizonyos gombafajokkal szemben meglévő fungicid hatása egy klór atomnak a molekulába való bevitelével lecsökken, és a keletkező klórozott p-krezol jóval gyengébb fungicid hatású, mint az aiapvegyület. Más esetekben pedig a fungicid hatást nem mutató vegyületeket a klórozás fungicidekké teszi, így az alifás szénhidrogéneket. Ha megvizsgáljuk pl. a OH-gyök ilyenirányú szerepét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a benzolba vagy a naftalinba való bevitele által a keletkező fenol, ill. naftol fungicid hatást mutat. De ugyanakkor a fenolhoz adott másik OH révén a keletkező dihidroxibenzolok toxikus hatása kisebb, mint a fenolé (G r e a t h o u s e—R i g 1 e r, 1940). A jelen kutatásban, ahol 1,0% koncentráció határig történt az anyagok megvizsgálása, egyik dihidroxibenzolnak sem lehetett a legcsekélyebb fungicid hatását sem észlelni. Ezzel szemben amíg p-brómfenol a vizsgált koncentrációs határok között még minimális fungicid hatást sem mutat, addig a brómban gazdagabb 2, 4, 6 tribrómfenolnak jelentős fungicid hatása van. Ismét ellenkezőleg van a nitrofenoloknál : a mononitrofenolok és dinitrofenolok intenzív fungicid hatása mellett a 2, 4, 6, trinitrofenol alig mutat gátlóhatást. Miután ez a helyzet más gyökökkel is, ezért a jelen vizsgálatok során nem az erre irányuló kutatás volt a cél, hanem a fenolszármazékok főbb típusainak fungicid, ill. fungistatikus hatását kívántuk egymással összehasonlítani. Egyben pedig célszerűnek látszott azt is megvizsgálni, hogy e vegyületek fungicid hatása milyen mértékben érvényesül a különböző gombafajoknál. A megvizsgált 35 fenolszármazék különböző mértékű fungicid, ill. fungistatikus hatásúnak mutatkozott; egy részük pedig minimális fungistatikus hatást sem mutatott. A vizsgált fenolszármazékok közül a legerősebb hatása a pentaklórfenolnátriumnak és a 2, 4, 5 triklórfenolnátriumnak van. A pentaklórfenolnátriumnak a különböző gombafajokkal történt vizsgálata megerősíti az idevonatkozó eddigi megállapításokat ^Hatfield, 1944, V i n t i 1 a—P a p o d o p o 1, 1951. stb.). A pentaklórfenolnátrium és a pentaklórfenolnátrium + cinkhidroxid között gátlóhatásukat tekintve nincs lényegesebb különbség, ez utóbbi azonban hatásosabbnak mutatkozott. Részletes vizsgálat tárgyát képezte a pentaklórfenolnátrium és 2, 4, 5 triklórfenolnátrium fungicid hatása közötti különbség felderítése, valamint annak megvizsgálása, hogy e két anyag egyenlő arányban történő elegyítése mennyiben módosítja a fungicid hatást (2. kimutatás). Meg lehetett állapítani, hogy általában a triklórfenolnátrium sem mondható gyengébb hatásúnak, mint a pentaklórfenolnátrium, csak a triklórfenolnátrium más fajokkal szemben hatásosabb, mint a pentaklórfenolnátrium, és ismét más fajokkal szemben gyengébb hatású. E két anyag keveréke egyesíti a specifikus hatásokat és így fungicid hatása valamivel kiegyenlítettebb, mint a komponenseké. A pentaklórfenolnátrium és 2, 4, 5 triklórfenolnátrium után a következő fenolszármazékok mutatnak fungicid többé-kevésbbé megfelelő hatást (a fungicid hatás csökkenésének sorrendjében): dinitroortokrezolnátrium, dinitrofenolnátrium, p-nitrofenolnátrium, m-nitrofenolnátrium, 2—4 diklórfenolnátrium, 2, 4, 6 triklórfenolnátrium, 2, 4, 5 tribrómfenolnátrium, p-klórfenolnátrium,