Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Deák, M.: Az ivádi hajminták anthropológiai vizsgálata. Előzetes közlemény

célra S. Koller (2) közelítő formuláját alkalmaztam A nemi különbségeket ugyanezzel az eljárással vizsgáltam. E két első, tényező hatásának leírása után az öröklés- és környezethatásokat családvizsgálatokkal kutattam. Családok szerint feltüntettem az egyének hajszálvastagságát. Empirikus úton megállapítottam a hajszálvastagságnak keskeny, átlagos és széles kategóriáját, illetve ezek határait. A családi adatoknál azt is feltüntettem, hogy az egyén mely kategóriába esik. Végül az összes családi adatot egy közös táblázatban egyesítettem, ugyancsak az előbbi kategóriák alapján vizsgálva a gyermekek hajszálvastagságának eloszlását házasságtípusok szerint. Ezenkívül a hajszín és hajszálvastagság összefüggését is vizsgáltam a »meansquare-contingency coefficient segítségével : A koefficiens 0-tól l-ig tartó értékeket vehet fel. A 0-ás ertek esetén az eloszlás teljesen véletlenszerű, mennél közelebb van az értéke l-hez, annál erősebb a korreláció, tekintet nélkül annak irányára. (A számításokat Thoma Andor segítségével végeztem, akinek ezúton is köszönetet mondok.) Az egyes korcsoportokon belüli eredményeket nemenként elkülönítettem s az így nyert átlagértékeket és paramétereit az 1. és 2. táblázatban állítottam fel. Mivel a teljes populáció hajmintái nem állanak rendelkezésünkre, meg kellett vizsgálnom, vájjon nem érvényesül-e egyoldalú kiválogatódás. Ugyanis az eddigi ivádi vizsgálatoknál kitűnt, hogy a populáción belül egyes hadak a többinél szorosabb belházasodással elkülönültek. Természetes, hogy ez az elkülönülés genetikai és morfológiai eltéréseket hozhat létre. Az ilyen elkülönülő endogám csoportokat Dahlberg (1) »isolatum«-nak nevezi. Az ivádi vizsgálatok folyamán Nemeskéri és Tarnóczy (3) két viszonylagos isolatumot állapított meg, ezek : »A« az Eskütt, Páldeák és László, és »B« a Bialos, Sulyok és Ignácz hadak. Ennek ismeretében meg kellett vizsgálnom, hogy ebből a két »isolatum«-szerű csoportból, valamint az inkább exogám jellegű harmadik vizsgálati csoportból milyen arányban kerültek anyagunk egyes korcsoportjaiba ezek képviselői, hogy az esetleges ebből adódó különbségeket ne korcsoportokon belüli különbségnek minősítsük. Az erre vonatkozó számítások eredményét a 3. és 4. táblázatban tüntetem fel. A férfiaknál az elméletileg várt és valójában talált gyakoriság jól egyezik. A nőknél akad ugyan némi eltérés, de jelentéktelen, elhanyagolható mértékben. Az eloszlás véletlenszerű, a kiválogatódásnak nincs határozott iránya, így a korcsoportok összehasonlításánál az egyoldalú szelekció lehetősége miatt hiba nem valószínű. Akorcsoportok közötti eltérésekre vonatkozó számításokat az 5. és 6. táblázat foglalja össze. Ezekből megállapítható, hogy a szomszédos korcsoportok, sőt, a legfiatalabb és legidősebb korcsoport hajszálvastagsága sem mutat statisztikailag igazolható eltérést. Egyedül a nők V. (30—39. év) és VI. (40—49. év) korcsoportjai között mutatkozik elméletileg félig igazolhatónak látszó eltérés. Tekintettel arra,hogy a többi korcsoport viselkedése ezt nem tükrözi, ezt a megnyilvánulást elhanyagolhatónak minősíthetjük. A következőkben a férfiak és nők hajszálvastagságán a nemi különbségeket pró-