Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

euencephal. Norma verticalisban a koponya alakja sphenoides, norma occipitalisban lekerekített házalakú. A homlokív magas, hátrafutó, a fejtető félköríves, a nyakszirt gyengén ívelt. Az arckoponya igen széles, négyzetes. A szemüreg téglalap alakú. Az orrgyök keskeny, mély ; az orrhát középmagas, egyenes. Az áll erőteljes, magas ; protuberantia mentalis háromszögű. Határozottan phaenozyg. A járomtáj szögletesen hajlik oldalt. A középarc lapossága feltűnő. I A koponya morfológiai sajátosságai. A még el nem csontosodott lambdavarrat mentén sok apró ossa suturarum. Asterion mellett jobboldalt obliterálódó varratcsontok. Nyakszirtpikkelyen gyenge izomérdességek és crista occipitalis txterrta. Kisfokú bathrocephalia. Hoszszúkás, ovális foramen magnum. Baloldalt fossa condyloideaban kettős foramen. Gyengén fejlett tuber parietale. Árokszerű depresszió praelambdoidea. Pterion-tájékon a varratok elcsontosodtak. Mély fossa mandibularis. A szájpad alacsony, sutura palatina transversa ívelt alakú. Apertúra piriformis széles körtealakú, alsó széle éles. Jobboldalt a járomcsonton árok. Nagy foramen infraorbitale jobboldalt. Az angulus mandibulae-n erős pterygoideus és masseter érdesség. Bal ramus mandibulae-n processus coronoideus előtt izomtüske. Gyenge linea supramastoidea. A lelet embertani jellege. A koponya kifejezett brachykran hypsikran jellege: a mediansagittalis körvonal félköríves alkata, a nyakszirt gyenge íveltsége négy jellegben az »europid« brachykran típusra emlékeztetnek. Az arckoponya nagyfokú szélessége, szögletes, négyzetes, lapos megjelenése, az erős phaenozygia a középmagas, egyenes orrhát bizonyos eltérésekkel a keleteuropid (mongolid) típusra utalnak ugyancsak négy jellegben. Természetesen itt is mutatkozik a klasszikus típustól eltérés. Típus : europid-brachykran

4 -f- keleteuropid (mongolid^ + x

2

. IV. sír. (Ltsz. : 1828.) Töredékes koponya (calvarium). A koponya bázisa, a jobb falcsont hátsó harmada, az orr- és szemüreg töredékesek. Nő ( $). A homlok magas, domború, az izomtapadási felszínek, vonalak gyengék. Az egész koponya vonásaiban kerekített, finom alkotású. Elhalálozási kora 50 év körül (Maturus). A koponyavarratok elcsontosodása II—

III. fokozatban. A meglévő fogak abrasiója III. fokú. Metrikus és leíró jellegek. Mesokran, orthokran, eurymetop ; mesén, mesokonch, mesorrhin, hyperleptostaphylin, dolichouran. Norma verticalisban a koponya alakja ovoides-sphenoides átmeneti formáját adja; norma occipitalisban kerekített házalak. A mediansagittalis körvonal középmagas ; a homíokív domború, a fejtető lapos, a nyakszirt kifejezetten domború. Az arckoponya keskeny, ovális. Az orrgyök lapos, mély ; az orrhát magasan kiemelkedő, háztetőszerű, konvex. A szemüreg négyzetes. Phaenozyg. A középarc keskeny, kissé előreugró ; mély, széles fossa canina. A koponya morfológiai sajátosságai. Koponyatetőn kifejezett sulcus sagittalis; mély depressio praelambdoidea. Sutura sagittalis hátsó harmadában 10 mm hosszú és 15 mm széles, ovális, becsontosodásban lévő sérülés. Pterion-tájékon a varratok elcsontosodtak. Foramen magnum kerek. Bal asterionban os suturarum. Crista supramastoidea kifejezett. Pórus acusticus externus ovális. Jobboldalt fissura petrotympanica előtt csontnyelvecske. Fossa mandibularis téglalap alakú, mély. Processus mastoideus hegye középmagas. A szájpad hosszú, lelapított ; a fogsorív »V« alakú, kissé gótikus. Apertúra piriformis ovális, magas, széle anthropin jellegű. Gyenge fossa praenasalis. Processus marginalis. Jobboldalt ellapult, balra mély incisura supraorbftalis. Járomcsont ívelten hajlik oldalt. A lelet embertani jellege. Az agykoponya abszolút méretben mutatkozó »nagyon hosszú* jellegű; az arckoponya keskeny, ovális jellegű; a magasan kiemelkedő, konvex orrhát a mediterrán típus egyik keleti altípusára illő diagnosztikai jelleg. Számszerint ötnek vehetjük e koponyán a mediterrán jellegeket. Az agykoponya hosszúságából és szélességéből adódó »középszéles« volta, a homlok-, az orr- és szemüreg metrikus jellegeiben mutatkozó eltérések a mediterrán típustól feltehetőleg meg nem határozható brachykran elem feloldott jellegeire vonatkozhatnak. Típus : mediterran

5 + x (esetleg brachykran elem)

6

. V. sír. (Ltsz. : Koponya állkapoccsal [cranium.]) Törések és kisebb hiányok a maxilián és az orrüregben. Férfi ( A homlok magas, hátrafutó ; a glabellaris tájék erőteljes (3. fok) ; processus mastoideus vaskos, magasan kiemelkedő. A koponya izomtapadási felszínei kifejezetten érdesek. Elhalálozási kora 55 év körül (Aduitus). A varratok mind nyitottak még, a fogak abrasiója I. fokú. Metrikus és leíró jellegek. Mesokran, hypsikran, akrokran, eurymetop ; leptoprosop, lépten, hypsikonch, chamaerrhin, hyperbrachystaphylin, hyperbrachyuran ; oligencephal.