Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata
Norma verticalisban a koponya alakja sphenoides, norma occipitalisban szegletes házforma. Mediansagittalis körvonal tagolt ; a homlokív laposan hátrafutó, a fejtető lapos, lambdoid lapultság kifejezett, a nyakszirt domború. Az arckoponya igen keskeny, magas, ovális. A járomtáj keskeny és oldalt finoman ívelt. Az orrgyök középmagas, lapos ; az orrhát laposan kiemelkedő, gyengén konvex. A'szemüreg téglalap alakú. A középarc keskeny, mélyített. A koponya morfológiai sajátosságai. A varratok egyszerűen fogazottak (I. 7.). Lambdavarrat mentén jobboldalt os suturarum. Bal asterion tájékon ugyancsak os suturarum. Linea nuchalis terminális gyengén fejlett; protuberantia occipitalis externa alig emelkedik ki (0—l..fok). Foramen magnum megnyúlt, előre keskenyedik. Condylus occipitalis papucsszerű, magasan kiemelkedő. Jobb foramen jugulare kerék, baloldali nyomott, fele a másiknak. Pterion-tajék »H« alakú. Fissura mastoidea squamosa maradvány. Mindkét oldalt kettőzött incisura mastoidea. Pórus acusticus externus ovális. A szájpad magas, rövid, széles ; a fogsorív paraboloid. Spinae palatinae. Apertúra piriformis magas, ovális ; alsó széle anthropin jellegű. Járomcsonton kifejezett foramen zygomatico-faciale. Alveolaris prognathia elég határozott. Az áll alacsony ; protuberantia mentalis igen előreugró ; ramus mandibulae keskeny, alacsony. A lelet embertani jellege. Az agykoponya alakját kifejező jelző a meso-dolichokrania határára esik, azaz a keskeny és hosszú formai elemek jellemzők, amelyek az arckoponyában is kifejezésre jutnak annak hosszas, keskeny leptoprosop, ovális alkatában. A koponya típusmeghatározásában e jellegeket elsőrendűeknek kell tekintenünk annál is inkább, mert a részjellegek — a szemüreg magas volta, az orrhát konvexitása a már előző koponyánál említett mediterrán típussal egyezők. Az eltérések nem lényegiek, inkább fokozatlak. Típus : mediterrán + X (esetleges brachykran elem) 3 . VI. sír. (Ltsz. : 1830.) Töredékes koponya (calvarium). Nyakszirt bázisa, bal halántékcsont, ékcsont baloldali corpusa és nagyszárnyi része, jobboldalt a járomcsont processus zygomaticusa hiányzik. Férfi ( Q*). Valószínűsíti a nem meghatározást a formai elemek szegletessége, a homlok alacsony, lapos hátrahajlása ; a glabellaris-tájék fejlettsége (1. fok). Elhalálozási kora 40—45 év körül (Maturus). Varratelcsontosodás a nyílvarrat pars obelica szakaszán, a koszorúvarrat pars temporalisán. Koponya belső falán a nyílvarrat teljesen obliterálódott. A kihullott fogak helyén az'alveolusok felszívódtak. Metrikus és leíró jellegek. Dolichokran, hypsikran, eurymetop ; mesorrhin, chamaekonch, hyperleptostaphylin. Norma verticalisban a koponya alakja ovoides ; norma occipitalisban szegletes, pentagonoides. Mediansagittalis körvonal magasan ívelt ; a homlok alacsony, hátrahajló, a fejtető emelkedő, a nyakszirtív magas és domború. A koponya lophokephaloid jellegű. Az arckoponyatöredék feltehetőleg keskeny, ovaloid (?). Az orrgyök igen magas, keskeny ; az orrhát magasan kiemelkedő, hosszú és konvex. Az alveolaris szegély sorvadt. A koponya morfológiai sajátosságai. A varratok egyszerűen fogazottak (I. 5—6). Jobb processuson és az asterion tájékán varratmaradványok. Linea nuchalis terminális lapos, gyenge. Protuberantia occipitalis externa 0—I. fok. Foramen magnum kerek. Tuber parietale környékén öregkori jelenségként mutatkozó belapulás jelei. »H« alakú pterion-tájék." Pórus acusticus externus kerek, felette gyenge crista supramastoidea. Széles, mély fossa mandibularis. A járomtájék oldalthúzódó, ívelt. Fossa canina mély, ellapult. Foramen infraorbitale mély, felette csonthíd. A szájpad lapos, széles »U« alakú. Apertúra piriformis széles, báloldalt kis fossa praenasalissal. Baloldalt processus marginalis. Jobboldali orbita ovális, baloldali kerek. A lelet embertani jellege. Hiányosságai miatt tipológiailag nem határozható meg teljesen. Az arckoponya »nagyon keskeny« »közephosszu« volta, az arckoponya keskenysége, ovális jellege a magasan kiemelkedő, konvex orrhát az előző koponyáknál meghatározott típussal azonos jellegek. Individuális eltérések mutatkoznak csupán. Típus: mediterran 6 + x 4 . VII. sír. (Ltsz.: 1831.) Töredékes koponya (calvarium). Nyakszirtpikkelyen és az arckoponyán kisebb hiányok ; fogai elkallódtak az ásatás során. Férfi ( Q*). A koponya formai elemei igen erőteljesek, vaskosak. A glabellaris-tájék fejlettsége a csontos szemöídökívvel együtt gyenge torus supraorbitalist képez (5—6. fok). Protuberantia occipitalis externa csapszerű (IV. fok) és a linea nuchalis terminálissal együtt éles tarajként húzódik át a nyakszirtpikkelyen. Elhalálozási kora 35 év körül (Aduitus).Akoponyavairatok nyitva. A fogak felszínén az abrasio nyomokban. Metrikus és leíró jellegek. Dolichokran, orthokran, akrokran, eurymetop; mesén, leptorrhin, chamaekonch, leptostaphylin, mesuran ; euencephal. Norma verticalisban a
