Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)

Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata

ossis ilein, a labium externumnak megfelelően láthatók. A jobb vápa tetőn 2—3 mm magas, 3 cm hosszú exostosis. Mindkét femuron a fossa trochantericaban dudoros exostosis. Mindkét crista femoris erősebben fejlett. A jobb tibia eminentia intercondvlica lateralis kihegyesedett. A fossa intercondyleoidea posteriorból hatalmas exostosis emelkedik ki, 12—15 mm-nyire ; nagyjából háromszög alakú, felső részén 22 mm széles, lefelé keskenyedik ; függőleges irányban 22 mm. A tibia condylus fibularisának elülső felszínén cseresznyemag nagyságú exostosis. Mindkét tibia proximalis epiphysisének elülső felszínén a corticalis teljesen elvékonyodott, A jobb fibula capitulumának apexén 12 mm magas, felfelé csúcsban végződő exostosis. A fentiekben ismertetett artikuláris és periartikuláris exostosisok idült gyulladás következményei, amelyeket hematogén úton odajutott fertőzés hozhatott létre. A synovitis lehetett az elsődleges elváltozás, amihez a periartikuláris szövetek gyulladása és az izületi porc elváltozása csatlakozhatott. Ehhez járulhatott a subchondrális velő reaktív burjánzása, ami osteoid szövet termeléséhez vezetett, amelv mészlerakódás folvtán elcsontosodott. Az izületeken kívül talált osteophyták periostitis ossificans következtében jöhettek létre. Ezt a folyamatot Roussv, Leroux és Ob eriing (42) úgy magyarázzák, hogy minden elhúzódóan fejlődő periostitis az alatta fekvő csont elváltozását vonja maga után. A gyulladás osteolysissal jár, majd a gyulladásos helyet a fiatal kötőszövet foglalja el, és bőséges helyi " mészlerakodás következik be. A csontfelszín felborzolódik, és sokszor tekintélyes tömegű újonnan képződött csont fedi be ezt a területet ; ezek a gyulladásos osteophyták. A lelet embertani jellege. Figyelembe véve a patologikus jelenségek komplex megjelenését, e váz esetében a tipológiai kérdés eldöntése nagyobb nehézségekbe ütközik. A gracilis vázcsontok, az agykoponya szélességi méretben mutatkozó »keskenvsege« ; az arckoponva hyperleptoprosop volta a morfológiai jellegekben is mutatkozó keskeny formákkal egvütt valószínűsíti, hogy a mediterrán típus elemei dominálnak e koponván és a vázcsontokon. Ezen egyén lényegesen elkülönül az összes egyének embertani típusának együttesétől. Típus : mediterrán

6 + x

4 (?). 15. sír. (Ltsz. 4230.) Koponyatető-töredék (calva). Megtartási állapota igen rossz. Elhalálozási életkora valószínűleg 4—5 év (Inf. I). A leletről méretadat és leírás nem közölhető. Régészeti melléklet nincsen. 16. sír. (Ltsz. : 4231.) Néhány vázcsont és állkapocstöredék. Megtartási állapot igen rossz. Elhalálozási kora 2—3 év. A tejfogazat már teljes. (Inf. I.) A leletről méretadás és leírás nem adható. Régészeti melléklet : néhány gyöngyszem és vastöredék. 17. sír. (Ltsz. : 4232). Koponya állkapoccsal (cranium) és vázcsontok. A megtartási állapot kitűnő. Régészeti melléklet: üveggyöngyök, szögletes bronzlemezek, gombok. Nő ( Ç). A vázcsontok hosszúak, vékonvak és gracilisek. A koponya formai elemei kerekítette^, lágyak A homlok domború, a glabellaris tájék lapos (0 fokú) ; a nv^kszirtpikkelv mindkét felszíne tagolatlan sima. Processus mastoideus alacsony az állakapocsszöglet kerekített, tompaszögű. Angulus pubis ugyancsak tompaszögű. Elhalálozási kora 30—35 évre tehető (Aduitus). I. fokú obiiteráció a koszorúvarrat pars temporalis és pars bregmatica szakaszain. A fogak abrasiója I. fokú. A nyílvarrat mentén gyenge fossa praelambdoidea. Metrikus és leíró jellegek. Brachvkran, orthokran, tapeinokran, metriometop : eurvprosop, mesén, hypsikonch, mesorrhin, leptostaphvlin, brachvuran ; orthognath, mesognath, euencephal. A vázcsontokból számított testmagasság „nagyközeoes-magas". Norma verticalisban a koponya alakja sphénoïdes ; norma occipitalisban kerekített »hazforma«. A mediansagittalis körvonal homlokíve meredek, a fejtető a koponya első harmadában emelkedő, majd következik a lambdoid lapultság, a nvakszirt domború. Az arckononva lapos, szóles ovális. A járomtáj frontális, és szögben hajlik oldalra. A szemüreg kerek. Az orrgyok mélven fekvő, igen keskeny ; az orrhát keskeny, középmagas, egvenes. A szajpad mély széles, rövid ; a fogsorív »U« alakú. Az áll középmagas, női voltához képest széles, protuberantia mentalis határozott. A koponya morfológiai sajátosságai. A varratok egyszerűen fogazottak (I. 4—6). Lambdavarrat mentén baloldalt os suturarum. Os apicis. Squama temporalis incisura parietalisában mindkét oldalt varratcsontok, öreglyuk nagy kerek. Tuber pharyngeum helyén sekély