Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1952)

Móczár, M.: Magyarország és a környező területek dongóméheinek (Bombus Latr.) rendszere és ökológiája

a hortorum-, muscorum- és a jonellus-îa]ok eseteiben megegyeznek az irodalomban található adatokkal, a többi fajok méretei azonban 2—8 mm-el kisebbek, mint az irodalmi adatok. Legnagyobbmérvű az eltérés a következő 5 hylophil jellegű fajon : distinguendus 8 mm, subterraneus 7 mm, gerstäckeri 5 mm, agrorum 4 mm és a pyrenaeus 4 mm. Kisebbmérvű az eremophil fragrans és a terrestris, a hypereuryök intermediär pomorum- és a hylophil jellegű elegansfajokon, mindössze 3—3 mm. A többi fajon csak 1—2 mm-nyi. A kisebbmérvű eltérés oka valószínűleg a mérési mód. Az élő vagy a még kellőképpen meg nem száradt példányok mindig nagyobbak, mint a teljesen száraz, régi állatok. Az általam közölt adatok régen felszúrt, tehát teljesen száraz és kissé csüngő potrohú példányokra vonatkoznak. A dolgozó példányok hossza igen változó. Általában 2—5 mm-el kisebbek, mint a nőstények. Sok esetben azonban csak fele akkorák, mint a nőstény, vagy éppen törpék. Ilyen 5—8 mm-es törpék sok fajnál előfordulnak. A nyúlánk.testű hímek rendszerint 2—4 mm-el rövidebbek, mint a zömök nőstények legkisebb példányai, de csaknem mindig nagyobbak, mint a dolgozók. A fajok és a változékonyság viszonya Nincs az Apoidea-csoportban másik olyan nem, amelyben akkora változékonyságot, színgazdagságot találnánk, mint a Bombus-ok között. A tárgyalt terület 30 faja közül 25, azaz az összes fajok 83%-a variáló faj, s ezek változatainak száma: 192 (beleértve a továbbiakban is a forma-, morpha-, aberratio-, variációkat!). Legnagyobb mértékben variáló fajok a helferanus, amelynek 29, az agrorum, amelynek 28 és a pratorum, amelynek eddig 26 változata ismeretes a tárgyalt területről. 16 változata van aderhamellus —, 12—12 változata a pomorum — és a soroeensis fajoknak. A többi faj változatainak száma 1—10 között van. . Ökológiai típus szerint (1. a következő fejezetet!) a 25 variáló faj közül 17 hylophil, 5 eremophil és 3 faj hypereuryök intermediär. A 192 változatból 68%. esik a hylophil, 20% az eremophil és 12% a hypereuryök intermediär jellegre. Nem variál 5 faj. Ezekből eremophil a fragrans, muscorum, zonatus és a serrisquama, hylophil az elegáns. Ezekből az adatokból következik, hogy a tárgyalt területen variálásra általában a hylophil jelleg a kedvező. Ha az egyes alnemek példányszámát (1. 1. táblázat) összehasonlítjuk azok változatainak számával, kiderül, hogy legkisebb a variálási hajlam a Horto-, Lapidario- és a Terrestribombus alnemekbeh (1,4—1,7%), legnagyobb a Praio-, Pomo- és a Soroeensis alnemekben (9—16%). — Ha ezekután az egyes fajok példányszámát hasonlítjuk össze a változataik számával, kitűnik, hogy a legkevésbbé variálok a legkisebb példányszámú fajok, amelyek ritkán, elszórtan fordulnak elő, s lelőhelyeiken, mint már határozottan kialakult fajok szerepelnek. Vizsgálataimnak egyik célja az volt, hogy a tárgyalt területről begyűjtött dongóméhek alapján megállapítsam : létjogosult-e a finomabb rendszertani kategóriák elhatárolása? Van-e ezeknek különösebb, szerteágazóbb jelentősége? Vizsgálataim során kiderült az, hogy ezek a különböző finomabb rendszertani : m., f., ab., var. megjelölésű dongóméh példányok a legelszórtabban és egymással fedésben, igen gyakran ugyanazon a területen találhatók, s'csak az egyik legközönségesebb terrestris dongóméh melanisztikus változatainak eddig ismert lelőhelyei mutatnak bizonyos földrajzi elkülönülést. A többi esetben, a sok változattal kapcsolatban nem sikerült határozott elkülönülést megállapítani. Ezek a változatok csak ugyanannak a fajnak, vagy földrajzi alfajnak eltérései, mutációi, amelyek az élőhely vagy biotóp mikroklimatikus hatásainak következményei, nem egyszer pedig bizonyos fokú fejlődéstani rendellenességek. Ennek a megállapításnak igen jelentős bizonyítékai P i 11 i o n i nak (1941. p. 311) a bulgáriai B. agrorumon végzett vizsgálatai. Szerinte a dongóméhek populációinak színeződése igen hű képet nyújt a biotópjukban uralkodó mikroklimatikus viszonyokra vonatkozóan. Ezeknek a finomabb rendszertani megjelöléseknek csak akkor van bizonyos . jelentőségük, ha a fajváltozások minőségét vagy egyes fokozatait akarjuk megjelölni velük. Az ilyen megjelölések száma fényt vet a fajkeletkezés földrajzi