Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 3. (Budapest 1953)

Herrmann, M.: A Bükk-hegység fiatal harmadkori magmás kőzetei és tufái

Összefoglalva megállapításainkat : 1. A Bükk-hegység fiatal harmadkori riolitjának és riolittufáinak legtöbbje plagioklászriolit jellegű, sőt egy-kettő már átmenetet mutat a dacitos jellegűek felé ; csak aránylag kisebb része savanyúbb (si =» 470—400 közt) s ezek leginkább az alsó miocén második riolittufaszórásaira jellemzők ; e riolittufaszórás tehát egy erősebben differenciálódott magmarészből történt. A riolitok és riolittufák kevésbbé savanyú nagyobb tömege igen nagy hasonlóságot mutat a mátrai riolitekÙ 3,4 6. ábra. Szemnagyságok százalékos elosztása alapján szerkesztett kumulatív görbék. (Riolit—dacit—andezittufák.) Az arab számok az 1. ábra alatt feltüntetett lelőhelyeket s az oxidációs fokokat jelölik. hez. A dacitos jellegű lávaömlések és tufaszórások (si = 276—205) közül egy-kettő már hajlik az andezites jelleg felé, de igazi andezites kiömlés, illetőleg tufaszórás csak Tibolddaróc környékén volt, ahol a magma területünkön a legnagyobb difrenciációt mutatja (riolit—dacit—andezites jellegű kőzetek). A dacitok s a nógrádi Várhegy dacitmagmái hasonlóak. 2. Hidrotermális elváltozás jelei alig voltak észlelhetők. Kontakt metamorfózis sem mutatkozott.