Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1952)

Párducz, B.: Új gyorsfestő eljárás a véglénykutatás és oktatás szolgálatában

marad. Ez az átlátszó festés azonban mégis eléggé erőteljes a finomabb vizsgálatokhoz s emellett bizonyos topográfiai és szerkezetben sajátságokat is érthetőbbé, áttekinthetőbbé tesz. A hämatoxylines eljárások tudvalevően tartós készítmények előállítására kevéssé alkalmasak. Ezen a téren sajnos én sem jutottam kedvezőbb eredményekhez. Készítményeim némelyike jól megmaradt ugyan hónapokon keresztű

1, mások azonban már néhány hét alatt kifakultak, glicerinben éppúgy, mint balzsamban. Ehhez járul még, hogy az egysejtű szervezetek az elzáró médiumban könnyen zsugorodnak s a csillóknak a kezelés során addig megőrzött természetes mozgásformája is könnyen sérülésnek van kitéve. Ez volt az oka annak, hogy tartós készítmények előállítása helyett a vizsgálatokat túlnyomórészt vezetékvízben elzárt anyagon végeztem s a fontosabb észleleteket igyekeztem azonnal rajzok, főként pedig mikrofotográfiák segítségével megörökíteni. A puha, áttetsző plasmájú szervezetek, amint már említettem, a fedőlemez alatt, a víz fokozatos elpárolgása következtében lassanként ellapulnak, úgy hogy immerziós rendszer segítségével az alsó testfelület is jól analizálhatóvá, sőt fényképezhetővé válik (í. tábla, 4. ábra). Mikrofotografálás céljaira egyébként ezek a készítmények — a mellékelt felvételek tanúsága szerint — rendkívül alkalmasak.

1 Az ismertetett módszer elsősorban természetesen mint csillófestő-eljárás jön számításba. Az osmiumos rögzjtőkeverék által biztosított jó alakmegtartás s a csaknem színtelen sejtplasma mellett a legkülönbözőbb véglények csillói, ostorai, továbbá synciliumai szürkéskék tónusban kitűnően színeződnek. Amennyiben elsősorban a csilló, ill. ostor egyes mozgásfázisainak tanulmányozása a célunk , szinte százszázalékos biztonsággal eredményhez jutunk az eljárás alábbi módosításával. A centrifugával besűrített, átmosott és zavaró tisztátalanságoktól (gombafonalak, detritusrögök) gondosan megtisztított vizsgálati anyagot egy kb. 15 mm-es belső' átmérőjű, laposfenekű tubusba öntjük olymódon, hogy a tenyészvíz rétegmagassága az 1 mm-t ne haladja meg. A frissen elkészített rögzító'keveréket (a már említett sublimát-osmiumnak 1 : 4 arányú elegyét), amelynek mennyisége ez esetben legalább négyszerese a tenyészvíznek, hirtelen ráöntjük a rögzítendő folyadékra. Közben gondosan ügyelnünk kell arra, hogy a rögzítőkeverékből felszálló osmiumgőzök megelőzően ne érjék az állatokat. 5 — 10 percig tartó rögzítés után a leülepedett egysejtűeket, megfelelő mennyiségű rögzítőszerrel együtt, egy pipetta segítségével óvatosan áttesszük a normáleljáráshoz használt tubusokba és a megadott előírás szerint folytatjuk a kezelést, különösképpen kerülve a túl erőteljes centrifugálást. A módszernek ez a változata a Ciliáták lokomotórikus és nutritórikus berendezésein elvégzendő s már mindenképpen esedékes összehasonlító cytológiai vizsgálatok terén kétségtelenül jó szolgálatokat tehet. Ennél is fontosabb azonban az, hogy az eljárás segítségével az egyes csillók pillanatnyi mozgásállapotáról kapott rögzített »pillanatfelvételek« a villámgyors csillóműködés egyes fázisainak, általában a csillómozgás mechanizmusának mozgó objektumokon való kényelmes analizálását is lehetővé teszik (I. tábla, 1—7., II. tábla 1—3. ábrák). Ezzel a módszertani fogással a biológiának egy olyan problémákban gazdag területe nyílik meg a kutatások számára, amely problémakörnek tisztázása — éppen a leküzdhetetlennek látszó metodikai nehézségek miatt és számos ilyenirányú próbálkozás ellenére — eddig még jóformán főbb vonásaiban sem sikerült. Ezen a téren az eljárás segítségével végzett vizsgálataim eddigi eredményeiről más helyen, egy rövidesen megjelenő közleményben számolok be részletesen. A csillókkal együtt rendszerint jól differenciálódik a hozzájuk tartozó alapi test is (I. tábla, 5—7. ábrák), bár adott esetben néha nehéz eldönteni, hogy a mikroszkopikus képen tényleg az alapi testnek, vagy pedig a csilló megvastagodott tőrészének festődéséről van-e szó. A csillókhoz hasonlóan színeződnek a Flagelláták ostorai (II. tábla, 8. és 10. ábra), továbbá a különböző csillószármazé1 A reprodukció a felvételek finomabb részleteit nem hozta ki ; az eredeti negatívok, ill. kontakt másolatok megtekinthetők. 9