Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 2. (Budapest 1952)
Párducz, B.: Új gyorsfestő eljárás a véglénykutatás és oktatás szolgálatában
dust tehát, amely a mikrotechnikába való bevezetése óta joggal foglal el olyan kimagasló helyet a cytológiai festőeljárások között. — Már az első kísérletek után kiderült, hogy speciális csillóvizsgálataim szempontjából ez a festőeljárás eredeti formájában nem ad kielégítő eredményt, s azt bizonyos vonatkozásokban módosítanom kell. Elsősorban arra kellett törekednem, hogy a rögzítés eredményeként kapott élethű csillómustrázat a kezelés végén is épségben megmaradjon. Ugyanakkor az eljárásnak elég gyakran megnyilvánuló érzékenységét, a különböző festődési műtermékek képzésére való hajlamát és a megfestett vizsgálati objektumoknak nagyon gyakori átlátszatlanságát igyekeztem előnyösen befolyásolni, a kezelési idő egyidejű lényeges lerövidítése mellett. Végeredményben ezeknek a kívánalmaknak jórészt sikerült is eleget tennem, s létrejött egy olyan munkamenet, amely kitűzött célomnak teljes mértékben megfelelt. Az első készítmények alapos áttanulmányozása után deiiilt ki, hogy a módszer, amelyet eredetileg csupán egyetlen Ciliata-fajra, a Paraméciumra és speciálisan csillófestésre dolgoztam ki, a legkülönbözőbb rendszertani csoportokba tartozó növényi és állati egysejtűre egyaránt sikerrel alkalmazható. Másrészt a csillózaton kívül, némi módosítással, egyéb sejtstruktűrák, főként, a pelliculáris es subpelliculáris képződmények szinezésére ;s alkalmas, úgy hogy bizonyos mértékig egy univerzális gyorsfestő-eljárás követelményeinek is eleget tesz. Eddig sikerrel próbáltam ki a módszert különböző színtelen és szines Flagellátákon ( Monas, Chilomonas, Bodo, Euglena, Phacus, Chlamydomonas), továbbá a Prorodon, Lionotus, Coleps, Nassula, Colpidium, Loxocephalus, Uronema, Cyclidium, Halteria, Metopus, Spirostomum, Euplotes és Stylonichia nemekbe tartózó Csillós-fajokon, amely utóbbiakkal tehát, amint látjuk, a Ciliáták csaknem minden fontosabb csoportja képviselve van. Az eljárás menete röviden a következő : 1. A vizsgálati anyag lecentrifugálása és az üledék felszívása pipetta segítségével. 2. Az anyag befecskendezése a rögzító'keverékbe. Rögz.ítés 5 — 10 percig. 3. Pácolás 5%-os vastimsó oldatban. y 2 — 2 perc. 4. Kétszeri kimosás destillált vízben. 5. Festés 0,25%-os hämatoxylin-oldatban, közben mikroszkóp alatt ellenőrizve. 5—15 perc. 6. Destillált vízzel való átmosás után az anyag felöntése vezetékvízzel. 5 — 10 perc. Az egyes reagensekhez megadott időtartam-határok azt jelentik, hogy fajonként s a színezni kívánt sejtkikülönödésnek megfelelően esetenként kell kikísérletezni a megfelelő hatásidőt. Az eljárás kiviteléhez a G e 1 e i által bevezetett ú. n. csöves módszert alkalmazom. Ezeknek a legömbölyített végű centrifugacsövecskéknek hosszúsága •65 mm, vastagsága 9 mm, belső átmérője 8 mm. Az anyag a felsorolt folyamatok során egy és ugyanazon üvegcsövecskében marad és minden folyadékváltáskor lecentrifugáljuk. E közben ügyelnünk kell arra, hogy legtöbb esetben a centrifugakarnak már 5—10 mérsékelt átfordítása elegendő az ülepítéshez. Túlmagas fordulatszám esetében a nem túlságosan megkeményedett szervezetek deformálódnak, s főként a testfelületi finom csillóbunda könnyen összekúszálódik. Az egyes reagenseket ill. a vizet a leülepített anyagról nem pipetta segítségével szívjuk le, hanem a megnedvesített és a tubus szájadékához ferdén hozzáillesztett dugó segítségével öntjük ki az utolsó cseppig. Az új reagens beöntése után a cső néhányszori átfordításával a leülepedett anyagot óvatosan felkeverjük. A csövecskékben való kezeléshez minden esetben bő vizsgálati anyagnak kell rendelkezésünkre állnia. Ha valamelyik véglényfajból csupán néhány példányhoz tudunk hozzájutni, vagy pedig a testméret túlságosan kicsiny (Cyclidium, Coleps, kisebb Flagelláták), ez esetben az anyaghoz Paraméciumokat adunk hozzá, 7
