Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 35. (Budapest 1942)

Éhik, J.: Eine neue Alpenwühlmaus, Microtus (Chionomys) radnensis, aus Siebenbürgen

(Mármarosi-havasok, a Hoverla-csúcs folytatása dél felé. galíciai ol­dal) példány színe még árnyalatban sem különbözik egy rendelkezé­semre álló tiroli havasipocok példánytól. MILLER szerint az ulpius farka felül rendesen barna, gyakran határozottan kétszínű. A rad­nai példányok közül az egyik (4176/1 sz.) farka valóban kétszínű, felül barna, alul fehér, de a másiké (4176/2 sz.) alul. felül fehér, s ehhez hozzátehetjük, hogy felül alig észlelhetően barnás árnyalatú fehér. A csernahorai példány farka alul, felül barna. Ezen az alapon tehát nem sorolható állatunk az ulpiushoz, különösen akkor nem, ha látjuk, hogy a tiroli összehasonlító példányom farka is kétszínű, felül barna, alul fehér. Összehasonlító anyag nélkül sokkal nehezebb értékelni az ulpius diagnózisának másik, a koponya szerkezetére vonatkozó felét. És itt meg kell jegyeznem, hogy a koponya szájpadlás részeinek megneve­zésénél MÉHELY LAJOS kitűnő műszavait- használom. Az ulpius dia­gnosisa szerint: „az inycsont hátsó széle a középgáttal (median ridge = carina mediana) hegyesen határolt, szélessége kevesebb, mint a mély oldalgödör szélessége." Az inycsont hátsó széle, amely kétségtelenül azonos a szárny­csonti hézag (fossa interpterygoidea) elülső szélével, a radnai példá­nyokon szép egyenes ívben hajló, abból nem ugrik ki hegyesen a kö­zépgát vége, mint sok más pocok esetében. Ezen az alapon tehát nem sorolhatók állataim az ulpiushoz, Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a hátsó szél a svájci összehasonlító koponyámon hegye­sebb, mint a radnai állatokon, leghegyesebb azonban a csernahorai példányon. „Szélessége kevesebb", s itt be kell vallanom, nem tudtam meg­állapítani, hogy a középgát végének, helyesebben a gát pikkelyének vagyis lecsapó lejtőjének (squamma carinae medianae) a szélessége, avagy az inycsont hátsó szélének (a szárnycsonti hézag elülső részé­nek) szélessége értendő-e ez alatt? Megvizsgáltam koponyáimat mindkét értelemben. Nevezett szélességnek — MILLER szerint — a tipikus havasipoc­kon (Microtus nivalis) legalább akkorának kell lenni, mint az oldal­gödör szélességének. Elővettem svájci összehasonlító koponyámat. Gátjának pikkelye azonban trapéz alakú. Ha gátjának a hátsó szé­lességét mérem, akkor jóval kisebb az oldalgödör szélességénél. Ha a gát orális szélességét mérem, akkor ez valóban nagyobb az oldalgö­dör szélességénél, de ez esetben nem mértem hátul. MILLER szerint 2 MÉHELY: Fibrinae Hungáriáé, Budapest, 1914. p. 51.

Next

/
Thumbnails
Contents