Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Rotarides, M.: Az állattani szemléltetés problémái a múzeumban

szakszerűen megoldott ökológiai csoportosítás sem vezetne célhoz, így bizonyos szempontok (pl. védekező és támadó fegyverek) merev végigvezetése az egész állatvilágon keresztül. Semmiféle szempontból nem szabad egyoldalú rendszert formálni. Minden állatcsoporton belül, annak természete, továbbá a lehetőségek és a kívánalmak szerint külön-külön is meg lehet oldani a biológiai összefüggések példázását, de mindenféle csoportosításban ott kell lenni az ökológiai szempontnak. Színesnek kell lenni a gyűjteménynek és dalolnia kell a természet igazságait, mert könnyebb a szíven át hatni az értelemre, mint megfordítva. Ha van rá mód, akkor az általános szempontok szerinti csoportosítást hasznosan egészítheti ki a rendszertani gyűjtemény, de ha nincs, akkor elsősorban ez az, amit el lehet hagyni. Nélkülözhetetlen a jó magyarázó szöveg, melynek sem túl rövidnek, sem pedig túl hosszúnak nem szabad lenni. E tekintetben megoszlanak a vélemények és akadnak, akik a szöveget úgyszólván teljesen mellőzendőnek tartják. E kérdés megítélésénél valóban sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az állattani múzeumban az állatokon keresztül tanítunk és nem az ismeretek segítségével szemléltetjük az állatvilágot. A rövid, de egyszerűségében is sokat mondó magyarázó szöveg nyomán az érdeklődő felkeresi a vezető vonatkozó részét, mely aztán emlékeztetőül szolgál és elolvassa az őt érdeklő részleteket valamely népszerűen megírott könyvben. A jó vezető nem csak katalógus, hanem ismeretterjesztő könyvecske, azonban az ismeretterjesztő tartalom is a gyűjteményben vallott szempontok szerint van benne elrendezve. A nagyobb múzeumokban a magyarázó vezetőnek állatcsoportonként külön-külön füzeteket kell képeznie. Figyelembevéve a szakemberek irányítottságát, a tudomány és a közönség szempontjait, úgy véljük, leghelyesebb, ha az anyag állatosztályonként (rendszertani klasszisonként) alkot csoportokat és ezeken belül végezzük el a biológia általános megállapításainak és az életjelenségeknek a szemléltetését. Messze vezetne, ha ezt itt részletesen külön-külön tárgyalnék, de ismételjük, hogy az elrendezést minden állatcsoporton belül annak természete, továbbá a lehetőségek és a kívánalmak szerint kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy az állatrendszertani osztályokat sem szabad teljesen merev kereteknek tekinteni, hanem csak általánosságban kell figyelembevenni, hiszen a különböző állatcsoportok tagjai között éppúgy megvannak a biológiai összefüggések, mint ugyanazon csoport fajai között. Hasznosan egészíthetik ki a szöveget egyszerű elterjedési térképek, továbbá az állatok életét feltüntető fényképek, igazán szép