Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Rotarides, M.: Az állattani szemléltetés problémái a múzeumban

szor nyilván el is túlzott anyaghalmozás, nagyon terhes munkát ró a szakemberre és a gyűjtemény olyan miliővel veszi körül, mely a konzervativizmus felé hajtja és megakadályozza abban, hogy a biológia korszerű eszméivel megismerkedjen. Derekas anyagismeretre tesz szert, de állandóan abban a tévhitben él, hogy ez a múzeum célja, holott csak egyik, bár tagadhatatlanul igen fontos eszköze. Éppen ezért csak kevesen akadtak, akik az anyagfelhalmozás szabta korlátokat áthágva szélesebb látókörű alkotó biológusokká tudtak válani. Az egyetemeknek szintén megvannak a maguk állatcsoportspecialistái és az anyagismeretet, mely a biológiai tudományok általános művelésének is sokszor képezi alapfeltételét, el is sajátítják — magánszorgalomból. Az egyoldalú nevelődésen a tanulmányaikat már elvégzett fiatal kutatóknál sokat segítenek az ösztöndíjak, főként a külföldi tudományos intézetek látogatása. Látókörszélesítésre, rij szempontok megismerésére nemcsak a múzeum elsőrendű hivatása: a szemléltetve tanítás miatt van szükség, hanem azért is, mert mint korábban említettük, a kutatómunka a múzeumnak is feladata, csak éppen hogy jobban össze kell forrnia a múzeum igazi hivatásával. Emellett az oktató és a kutató munka között arányosságnak kell lennie. A biológiai intézmények harmadik fajtája: a gyakorlati intézet már alkalmazza az ismereteket s ebben nemcsak a kutató-, hanem a tanítóintézetek is támogatják. A tudományos intézmények megszervezése természetes úton haladt előre: határozottan kialakult a hármas tagozat, a kutató, az oktató (egyetem és múzeum) és a gyakorlati intézet. A két utóbbi, mint már az előzőkben is utaltunk rá, természetszerűleg szervezettebb, az előbbi (t. i. az önálló kutatóintézet, hiszen az egyetem és a múzeum is foglalkozik kutatással) pedig arra szolgál, hogy ott különböző intézmények szakemberei az általuk művelt részletkérdések kutatása közben új szempontokat ismerjenek meg és áttekintő eszméket nyerjenek egymástól. A kutatóintézeteknek tehát az egymástmegismerés is egyik hivatása. A fiatal az öregtől elszokja a munka nyugalmát, emellett gazdag tapasztalataiból is okulhat s az öregebb is tanulhat az ifjúságtól új eszméket, melyek iránt ők fogékonyabbak.* * A tárgyilagosság és a mondottak elbírálhatósága érdekében jegyzem meg csupán, hogy magam tanulmányaim elvégzése után előbb az egyetemen, majd kutatóintézetben állottam hosszabb ideig alkalmazásban s ezután kerültem a múzeumhoz, ahol kapcsolataimat a két előbbi intézménnyel mindvégig fenntartottam.