Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Rotarides, M.: Az állattani szemléltetés problémái a múzeumban

AZ ÁLLATTANI SZEMLÉLTETÉS PROBLÉMÁI A MÚZEUMBAN, írta Dr. ROTARIDES MIHÁLY (Budapest). (A II—IX. táblán a szerző felvételeivel.) A két utóbbi évtized irodalma arról tanúskodik, hogy a természettudományi oktatás és a szemléltetés átalakulóban vannak. Világjelenség ez, melyet a természettudományi kutatások irányváltozásai előztek meg. Az állattani szemléltetésnek a magyar szakemberek is olyan sokféle és különböző irányú céljait jelölik meg, hogy szükségesnek látszik a felvetődő kérdések rendezése és kissé körültekintőbb megvizsgálása is. Egészen természetes, hogy a múzeumi szemléltetve tanítás sokféle célkitűzése párhuzamos jelenség a kutatómunka sokféleségével. Ez is előbb külföldön, majd nálunk is, szintén az utolsó évtizedekben válott sokoldalúvá. A kutatás szempontjainak megváltozása kedvezőbb irányelveket teremt a tanítás és szemléltetés számára, amennyiben a tárgyat nem vonatkoztatja el az élő világtól és így a szemlélő nemcsak megtanulja az ismereteket, hanem azokat át is éli, miáltal maradandóbbakká válnak. Az állattanban mindinkább tért hódít a különböző kutatási irányok eredményeinek mintegy összegezéseképpen a környezetismeret vagy ökológia, mely az élet jelenségek vizsgálatánál figyelembe veszi a miliőt, de azokat a kölcsönhatásokat is, melyeket egymásra élőlény és annak élő, valamint élettelen környezete gyakorolnak. Az elemző természetű kutatási irányok megállapításait a környezettan már ismét összegezve adja át annak, aki szemlélődve óhajtja megtanulni az állatok életét. A környezettan törvényszerűségei szerint elrendezett és beállított anyagban a múzeumlátogató már nem fog többé halott tárgyakat látni, hanem észreveszi a szerves és szervetlen világ közötti kapcsolatokat, ennek nevelő és tanító hatása pedig csaknem felbecsülhetetlen. Azonban a kutatómunka és a tanítás s vele együtt a múzeumi szemléltetés nagyon különböző természetűek. Az előbbi önként jön létre, fejlődésének vonala egyenes és munkásainak nem kell okvetlen különösebben beszervezve lenniök, az utóbbiak azonban feltétlenül szervezést kívánnak, fejlődésük útja végeredményben az élet által előírt cél felé törekszik ugyan, de nem egyenesen, hanem külön-