Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Rotarides, M.: Az állattani szemléltetés problémái a múzeumban

böző mellékcélok által irányától minduntalan eltérítve. Ehhez járul az is, hogy a múzeum egyik feladatának, az anyaghalmozásnak természeténél fogva a konzervativizmus felé hajlik. Ezek a nehézségek az okai annak, hogy a tanítás és a szemléltetés annak ellenére sem tudnak lépést tartani a kutatómunkával, hogy a korszerű biológia az élet természetes megismerésére törekszik s így alapjában véve nagyon is közvetlen kapcsolatokat teremt az ember és a tudomány között. Tehát a kutatómunka elsőleges eredményei nem válhatnak azonnal közkinccsé. Átalakító és kapcsoló szervekre: tanító és szemléltető intézetekre van szükség. Az ismeretek halmazából ki keli válogatni azokat, amelyek már leszűrődtek és alkalmazni kell a nem szakember színvonalához, aki nemcsak hogy a kutatómunka elsőleges, tehát még nyers eredményeit sem érti meg, de magának a búvárkodásnak a szellemével sincs tisztában. A tihanyi Biológiai Kutatóintézet tisztviselőit például nagyon nehéz feladat elé állította a közönség érdeklődése az ott folyó munka iránt. Azt hiszem nem sokra jutunk, ha leszögezzük előttük a kutatómunka természetéből azt, hogy önként, belső kényszerből és válogatás nélkül önmagáért műveljük, hogy csak így lesz eredményes és csak így lehet egyikmásik szerencsésebb téglasorára újabbakat emelni. A látogató a legjobb esetben azt az embert fogja látni a kutatóban, aki ismeretlen cél érdekében furcsa dolgokat művel. Nem látja és nem is láthatja, hogy mint épül fel a munka apró részleteiből az egész: a megállapítás s még kevésbbé, hogy miként lesz sok kutató sok megállapításából a törvény. Az igazi kutató át is éli a tudományt, a nem szakember azonban csak könyvekből tanulhatja meg. A múzeum feladata, hogy a tudományt élménnyé tegye. Ennek módja az, hogy rámutat azokra a kapcsolatokra, melyek az ember és az élő világ között fennállanak s arra alkalmas példákon a természet helyes szemléletére tanít. Ha ezt a célját eléri, akkor lassanként megszűnnek azok a korlátok, melyek a közönséget a tudománytól elválasztják. Az állattani szemléltetés, ha csak az idevágó munka végeredményeit tekintjük, csupán gyakorlati kérdésnek látszik, pedig amíg a tárgy a szemlélő elé jut, odáig hosszú az út. A munka kivitelét már kezdetben többféle tényező befolyásolhatja. Az eredmény nemcsak a szemléltetés érdekében végzett közvetlen tevékenykedéstől függ, hanem a célkitűzésektől és a múzeumi szakemberek adottságaitól. Tehát szólanunk kell az állattári munka természetéről, ezzel együtt