Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 33. (Budapest 1940)

Tóth, L.: The protein metabolism of the Aphids

A LEVÉLTETVEK FEHÉRJE ANYAGFORGALMA. Irta: DR. TÓTH LÁSZLÓ (Budapest). A levéltetvek tápláléka és ürüléke vegyi összetételének összehasonlításából kitűnik, hogy a rendelkezésükre álló fehérje mennyiség meg sem közelíti az erős szaporodásukhoz szükséges mennyiséget. Az összehasonlítás alapján az is nyilvánvaló, hogy a tápláléknak fehérje szempontjából való besűrítéséről sem lehet szó. A szaporodás következtében szükséges fehérjemennyiség nagyságára vonatkozóan megállapítható, hogy egy erősen szaporodó nősténynek naponta teljes fehérjetömegét pótolnia kell. Valószínű, hogy fehérje szükségletüket nagytömegű symbionta mikroorganizmusaik segítségével egészítik ki oly módon, hogy az állat testében feloldódó symbionták fehérjeanyagait a gazdaállat átveszi. A symbionták feloldásának több módja van. 1. Az önocyták phagocytálják a symbiontákat. 2. Az önocyták behatolnak a symbionta-tartó sejtbe, a mycetocytába és feloldják a mikroorganizmusokat (intracelluláris bakteriolysis). 3. A gazdaállat feloldja a mycetocytákból a testüregébe bekerülő symbiontákat (extracelluláris bakteriolysis). Mindhárom esetben az a lényeg, hogy a symbionta fehérjék a gazdaállat rendelkezésére állanak és annak javára szolgálnak. Ezek után az a kérdés, hogy ez a fehérje-ellátás hogyan értelmezendő. Nyilván a Leguminosáknál talált és közismert megoldásra kell gondolni. Sajnos, ennek a kérdésnek a vizsgálata, bár több úton is megkísérelhető, sok nehézségbe ütközik. A probléma megoldásához vezető lehetőségek a következők: a gazdaállat respiratorikus quotiensének megállapítása, az esetleges légköri nitrogén-felvétel megállapítása, végül pontos anyagforgalom egyenleg felállítása.