Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

valamint héjdíszítés tekintetében is jól egyezik a fenti, fiatal pliocénből leírt változattal. 302. Psammobia cfr. bervillei DESH. (DESHAYES: Animaux sans vertebr. XI. bis 32—33.) 14/8 mm-es jobbteknőnk a fenti francia eocén-oligocén fajjal mutat erős rokonságot. Csupán mellső vége hegyesedik ki erősebben. 303. Psammobia affinis Duj. (SACCO: 29. I. 30—31.) A fenti, aprócska, nagy elterjedésű miocén faj 8/4 mm-es, jobbteknőnek megfelelő, eléggé héjas példány alakjában került ki a szépvölgyi feltárásból. Kissé zömökebb ugyan, mint SACCO példányai, de egyéb jellegei teljesen megegyezők. 304. Psammobia cfr. affinis Duj. (COSSM.—PEYR.: X. 38—40.) 16/8 mm-es jobbteknős példányunk a francia Leognani alakkal elég jól egyezik, ellenben az olaszországi alakoktól, mellső részének erősebb kihegyezettségénél fogva erősen eltér. 305. Psammobia färöensis CHEMN. (SACCO : 29. I. 16.) A Középés Déleurópában nagyon elterjedt, pliocén-miocén fajtól 19/11 mm-es, balfélteknőnek megfelelő kőbelünk egyelőre nem választható el. 306. Psammobia (Psammocola) cfr. vespertina CHEMN. (SACCO: 29. II. 1.) 18/11 mm-es, kettős teknőnk a fenti fiatalabb harmadkori fajhoz vehető leginkább. Kisebb ugyan, de méretaránya közel ugyanaz. 307. Psammobia (Psammocola) cfr. tauroplana SACC, nov. var. lata. (?). Egyetlen, 10/7 mm-es, összepréselt balteknőnk SACCOnak Colli Torinesiből leírt törzsfajától (SACCO : 29. II. 6.) zömökebb voltában és záróperemének gyengébb kihajlásában s így közel egyenes voltában különbözik. XI. fam.: Solenidae. 308. Azor cfr. proantiquata SACC (SACCO: 29. 12—13.) 16/9.5 mm-es jobbteknőnek megfelelő, meglehetős sok héjat megőrzött kőbelünk elég jól megegyezik a Degoi (Tongrianoból leírt) fajjal. 309. Siliqua cfr. bavarica (Gümb.) SACC. (WOLF: XXIV. 8.) A hosszú, karcsú faj 4 kettős teknőjű kőbél és több töredék alakjában került elő anyagunkból. A forma oldalán gyenge, szabálytalan ráncok elég bőven vannak, s így bizonyos mértékben a tipikus S. bavaricáíóX eltérnek. 310. Siliqua harmati nov. sp. (III. T. 17. f.). Anyagunkból kétségen kívül a fenti módosult faj alakkörébe tartozó, abból fejlődött,