Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

295. Tellina (Moerella) cfr. mesodesma BEN. (COSSM.—

PEYR.: XVIII. 44.) A francia miocénből leírt fajnak apró, 12.5/9.5 mm-es, egyetlen jobbteknőnek megfelelő példánya került ki. 296. Tellina (Moerella) donacina L. cfr. var. perlaevis SACC. (SACCO: 29. XXII. 29.) A szintén fiatal olaszországi képződményekből ismertetett fenti változathoz áll közel a kissé ellapított, 13/9 mm-es kettős kőbelünk. 297. Tellina (Peronea) nitida POLI. nov. var. recta (III. T. 13. f.) SACCO Castel Arquatoból leírt, fiatal fajának (SACCO : 29. XXIII. 12.) jellegeivel elég jól egyezik egyetlen, jól megtartott, 35/21 mm-es, jobboldali teknőnek megfelelő kőbelünk. Záróperem-részeinek hajlása azonban kevésbbé meredek. Elüt még abban, hogy erősebben ráncolódott és oldalperemei majdnem ép szögben kapcsolódnak az alsó peremhez. 298. Tellina (Peronidea) budensis HOFM. (HOFMANN: XVI. 1.) HoFMANNnak jellegzetes és a budai kiscelli agyagban igen gyakori faja, anyagunkból is bőven került elő. HOFMANN ezt, fogazatot nem észlelvén rajta, csak feltételesen vette a Teliinak közé, u. i. ebből is csak kőbelek, ill. igen gyönge, vékony héjjal borított példányok állottak rendelkezésére. A S yndesmiakhoz is meglehetősen hasonlítanak, azonban alakjukból és egyik-másik példányukon észlelhető liéjráncaikból következtetve a reZ/ma-jelleg kétségkívül megállapítható rajtuk, valamint elől kihegyesedő voltukból a Peronidea subgenus. 299. "Tellina (Peronidea) budensis HOFM., nov. var. majzoni. (III. T. 16. f.) HOFMANN fenti budai fajának elég számos, eltérő, jóval hosszabbra nyúlt alakja van, melyeket új változatnak lehetett venni. Számos példány van belőlük. Méretük közepes, 22/9.5 mm, míg a törzsfaj alapmérete, mint HOFMANN leírása mutatja (p. 214.) 21/13.5 mm. Vagyis az arány itt már nem mélyen az 50 % alatt, hanem jóval felette van. Záróperemük közel áll az egyeneshez és héjukon nincs meg a jelzett, pár vékony barázdaszerű bemélyedés, hanem csak elég sűrűn elhelyezkedő, növekedési vonalak láthatók. 5 jól megtartott, kétteknős, ill. összetartozó példány van belőle és egy csomó magános kőbél. 300. Tellinula cfr. incarnata L. (SACCO : 29. XXIII. 32.) A közismert, nagy elterjedésű fajból SACCOnak Astiból leírt példányaival nagyon egyező, a mi 42/21.5 mm-es, elég sok héjmaradványt megőrzött, jobbteknőnek megfelelő kőbelünk. Csupán a mellső része nem oly erősen kihajló, s így a fentinél valamivel zömökebb. 301. Tellinula incarnata L. var. apyriformis SACC. (SACCO: 29. XXII. 35.) 26/15 mm-es jobboldali teknőnk kőbele alak és nagyság,