Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

241. Lucina. (Phacoides) borealis L. cfr. var. oligobliqua SACC. (SACCO: 29. XVIII. 32.) Ez a Casinelle-bol és Dego-ból leírt (Tongriano) változat egy meglehetősen összenyomott, 85/9 mm-es héjas kőbél alakjában van képviselve gyűjteményünkben. 242. Diplodonta cfr. exlaevigata SACC. (SACCO : 29. XV. 19.) SACCOnak ez a miogliai Tongrianoból leírt, alján kiszélesedő fajához közelálló formája is kikerült anyagunkból: egy 12/9 mm-es, baloldali teknőnek megfelelő köbéiben. 243. Diplodonta trigonula BRONN. (HÖRNES: II. — XXXII. 4., COSSM.—PEYR.: XXVI. 44—47.) BRONN Itáliából leírt és a középeurópai miocénban szintén nagyon elterjedt fajának megfelelő, de igen apró, 2/2 mm-es, jobbteknőnek megfelelő kőbél került ki anyagunkból. 244. Diplodonta trigonula BRONN. cfr. var. intermedia BIONDI. (SACCO : 29. V. 23—24.) A fenti olasz fiatal változatból egy kihegyesedettebb formát kaptunk két, 55/45 mm-es kőbél alakjában. Némi héjmaradvány is van rajta. 245. Diplodonta vincenti KOEN. (KOENEN: LXXIX. 2.) Ez a jellegzetes, kiszélesedett, északnémetországi, mélyebb oligocén faj elég gyakori a kiscelli faunában Gyűjteményünkben 6 drb. van belőle. 246. Diplodonta vincenti KOEN., var. (?). A törzsfajhoz közelálló forma két példányban került ki. A jobb megtartású, sima héjú, jobbteknőnek megfelelő kőbél — 21/16 mm méretű. Főleg abban tér el a törzsalaktól, hogy kevésbbé széles és laposabb forma. Továbbá a mellső pereme alatt erősebb bemélyedés van. 247. Diplodonta declivis KOEN. (KOENEN: LXXIX. 3.) A zömök, kerekded északnémet faj egyetlen, 18 16 mm-es, kettős kőbél alakjában került ki anyagunkból. 248. Diplodonta astartea NYST. (SACCO : 29. XXV. 25—26.) Egyetlen, 95/7 mm-es, jobboldali teknőnek megfelelő, gyenge héjmaradványos kőbelünk a fenti, oligocén-miocén fajjal elég jó egyezést mutat. Csupán hosszabb kissé, mint a fentjelzett törzsalak. 249. Diplodonta rotundata MONT. (SACCO: 29. XV. 12—15.) A nagy vízszintes és függőleges elterjedésű, közismert fajnak egy 11.5/10 mm-es balteknője került elő anyagunkból; elég sok héjmaradványt megőrzött kőbél formájában. VI. fam. Isocardiidae. 250. "Pecchiolia argentea MARITI (SACCO : 29. XXIX. 23—27.) A fraknóváraljai magyar miocénben és az olasz pliocénben is gya-