Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

kori, hosszúra kinyúlt búbú faj, melyet DREGER (p. 270.) Haringről is közöl, kisebb-nagyobb díszítéses kőbelekben elég gyakori faunánkban. 251. Pecchiolia argentea MARITI nov. var. brachiumbonata. (III. T. 5. f.) Ebből az új változatnak vehető formából egy teljes, mindkét teknős és egy jobbteknőre valló, díszítéses kőbelünk van. Közel áll a P. argentea var. miotaurinia SACC. (SACCO: 29. XXIX. 28—30.) olasz miocén változathoz, ahová a mi magyar fraknóváraljai alakjaink is tartoznak. Umboja azonban még rövidebb és a héj belső pereme nem ki-, hanem befelé hajló. Mérete: 14.5 15 mm. Magassága 11 mm. (A kisebb példány 9/9 mm.) KOENEN hasonló alakú, héjas példányt írt le az északnémet oligocénből (p. 1134. T. LXXVIII. 1.) P. cfr. argentea név alatt, de ez csak 5.5,2.5 mm nagyságú. 252. Isocardia cyprinoides A. BRAUN. (KOENEN: LXXX. 5—6.) Az északnémet mélyebb oligocénnek egyik jellegzetes alakja faunánkban is elég gyakori. Féltucat különböző nagyságú, kb. 40/44 mm-es, többé-kevésbbé eltorzult és feltűnően vékonyhéjú példányunk van belőle. 253. Isocardia cor. L. var. (?). (Ad SACCO: 28. I. 4.) Egyetlen, kistermetű, 12.5 12 mm-es jobbteknőnek megfelelő, erősen elmarkazitosodott kőbelünk a fenti, olasz pliocénből leírt, apró formával egyezik, nem pedig a lajtamészköveinkben levő, nagy és vastaghéjú formákkal. Héján némi radiális bordázottság, a bordákon pedig gyenge transverzális bemélyedések észlelhetők. 254. Isocardia aff. cor. L. — 2, apróbb termetű, a rétegnyomástól meglehetősen eltorzult héjas kőbelünk (közülük a nagyobbnak mérete 20 mm szélesség és nem mérhető magasság) bizonyos tekintetben közel áll a törzsfajhoz, de közelebbi, ill. pontosabb meghatározásra nem alkalmas. 255. Isocardia (Miocardia) deshayesi BELL. (SACCO : 28. I. 20— 24.) 23 21 mm-es balteknőnk a kisebb termetű, erősen kihajló búbú, és gyenge tarajt viselő olasz, miocénkori fajjal eléggé jól megegyezik. 256. Cytherocardia oligocenica nov. sp. (III. T. 12. f.) Három darabunk van ebből az új fajnak vehető C ytherocardiából, mely genus a francia és olasz miocénben gyakori. Holotypusnak vett, legnagyobb és legépebb, jobboldali kőbelünk mérete: 42/33, magassága pedig kb. 11 mm. Fajunk a Cytherocardia cytheroidestől (SACCO: 28. I. 7—9.) jóval nagyobb alakjában, valamint a búb alatti erős behajlásában és búbjának erősebb kikanyarodásában tér el.