Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

12/9.5 mm-es jobbteknőnek megfelelő kőbelünk annyiban tér el a törzsfajtól, hogy hátulsó részük jóval rövidebb. Azonban gyengébb megtartásuk miatt további taglalásuk nem lehet végleges. 235. Lucina (Myrthea) strigilata Rss. var. taurofaseola SACC. (SACCO : 29. XXI. 43.) 6/5 mm-es, balteknőnek megfelelő, díszítéses kőbelünk teljes egyezést mutat a középmiocénban gyakori fajnak fenti olaszországi változatával. 236. Lucina (Myrthea) cfr. spinifera MONT. (SACCO : 29. XXIX. 8—10.) Három mérsékelt jó megtartású, közepes nagyságú, sűrűn álló lemezekkel borított példányunk — alakja és díszítése szerint elég jól megegyezik az olasz és hazai miocénban oly gyakori L. spinifera. fajjal. 237. Lucina (Myrthea) spinifera MONT. nov. var. lóczyi (II. T. 21. f.) Ez a változat két jó megtartású köbéiben (jobbteknőről való) és egy benyomatban áll rendelkezésre. Nagyságuk: 18.5/14, és 15/10.5 mm. Legközelebb áll hozzájuk alak szerint a Myrthea spinifera — MONT. var. rarilamella SACC. változat, (SACCO: 29. XXL 15.) amely Astiból való. Ezt azonban sűrűn borítják a lemezek, míg a mi változatunk közepes ebben a tekintetben. Azonkívül a mellső oldalon levő mélyedése jóval erősebb, úgyhogy peremén e miatt jellegzetes, mély behajlás áll elő. 238. Lucina (Myrthea) spinifera MONT. nov. var. peralta. (II. T. 18. f.) Egyetlen, jól megtartott, jobboldali teknőből eredő, díszítéses kőbelünk 18/15 mm méretű. Héját sűrűn álló lemezek fedik. Alul és felül erősen kihegyesedő. A behajlás a héjon gyenge, így a peremvonal hajlása nem mutatkozik. 239. Lucina (Myrthea) spinifera MONT. nov. var. sinuosa. (II. T. 19. f.) 21/16.5 mm-es balteknőnek megfelelő, héját eléggé megőrzött kőbelünk abban különbözik a törzsfajtól, ill. a hozzá — (nagysága kivételével, mert az jóval kisebb) eléggé hasonló, francia L. spinifera MART. var. tenuicardinata COSSM.—PEYR. (COSSM.—PEYR.: XXVIII. 29.) változattól, hogy a mellső pereme domborúbb. Alsó peremíve azonban gyengén hajlott, jócskán közeledik már a vízszinteshez. Legjellemzőbb azonban rá a hátsó peremen levő, gyenge beöblösödés, visszahajlás, amelyet a héjon levő ráncok is követnek. Ez a L. spinifera alakkörbe tartozó, de az egyéb Myrthea fajoknál sem volt észlelhető. 240. Lucina. (Phacoides) cfr. michelotti MAY. (COSSM.—PEYR.: XXVIII, 47—50.) A francia miocén fajhoz közel álló, erősen kihajló peremű alaknak felel meg 8,6 mm-es, balteknőnek megfelelő kőbelünk.