Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

fentartását — legalább is, mint varietásét —, feltétlenül szükségesnek tartjuk. (Hasonló fentartás a fent jelzett „Revisiónak" több, így „összevont" fajára is vonatkozhatik még!) Az ilyen, revíziós összevonásoknak conditio sine qua non-ja, hogy lehetőleg az eredeti példány, a holotypus álljon a kutatónak rendelkezésére, nem pedig más, többé-kevésbbé eltérő példányok, vagy pedig egyszerűen csak az irodalmi közlés és a többnyire nem túlságosan hű ábra. 78. Lima (Acesta) miocenica SISM., nov. var. hofmanni (II. T. 25. f.). Egyetlen, baloldali teknőnek megfelelő, díszítéses kőbelünk hátsó része kissé sérült s így csak 94 mm-es hosszmérete volt pontosabban megállapítható. Búbja alatti mély behajlása legjobban SACCOnak az olasz Aquitánóból leírt Lima cfr. postclypeiformis SACC. (SACCO: 25. VI. 3.) fajéra emlékeztet. Azonban a mi változatunknál a behajlás erőteljesebb. Azonkívül a felső peremen egyenes lefutás észlelhető. Továbbá felső pereme alatt oly erősek a ráncszerű növekedési vonalai, hogy a külsejét egyenesen hullámossá teszik. 79. Lima (Acesta) miocenica SISM., nov. var. marginatostriata (II. T. 16. f.). Egyetlen 110/121 mm-es jobbteknős-kőbelünknél mindkét oldalon kb. egy-egy harmadrészben megmaradt a héjtöredék is, amelyen jól látjuk, hogy a szélek felé erőteljes, radiális barázdák húzódnak végig, ellenben a középső részeken a koncentrikus héjlemezek kerülnek túlsúlyba; így ez a rész szabadszemmel simának látszik. A teknők alakja alul kiszélesedő. Eléggé szimmetrikus. Zárópereme rövid. Mellső pereméhez gyenge behajló ívben kapcsolódik. A hátsó oldala ellenben a búbtól majdnem vízszintes lefutású. Búbja kihegyesedő s kissé előreugró. 80. Lima (Mantellum) cfr. inflatoides CHEMN. (SACCO: 25. V. 1—2.) 16/21 mm-es, jobboldali teknőnek megfelelő, meglehetősen letöredezett héjú kőbelünk a rajta levő, jellegzetes héjtöredékek és a forma alapján a Mantellum subgenusba. és az erősebb hajlású, (fiatalabb miocén-pliocén képződményekben gyakori) inflatum sp. alakkörébe volt teendő. 81. Lima (Ctenoides) aff. eximia GIEB. (SACCO : 25. V. 22.) 15.5/19 mm-es, héját bár kopottan, de majdnem teljesen megőrzött jobbteknőnk a fenti degói stb. (Tongriano) fajhoz volt a legjobban vehető. VII. fam.: Mytilidae. 82. Mytilus fuscus HÖRN. cfr. var. taurogracilis SACC. (SACCO: 25. X. 4.). Alján letört, baloldali teknőnek megfelelő, héjtöredékes