Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

31. Spondylus longispina nov. sp. (I. T. 16. f.). Ebből az érdekes, új alaknak vehető Spondylusból néhány, többé-kevésbbé jól megtartott példány került ki. 9/12 mm-es holotypusunk alakja hosszúkás és meglehetősen symmetrikus. Héjából ugyan kevés maradt meg, de a kőbeleken is jól látható kevés bordája gyengén hullámos. Rajta itt-ott egészen szabálytalan bemélyedés van. Búbja kihegyesedő és túlesik a záróperemen. Füle egészen rövid, így az alak kihegyesedő ovális lesz. Legfeltűnőbb rajta az, hogy a bordákon, mint ezt a letöredezések helyén megmaradt agyagdarab részleteken látni, 1.5—2 mm-t is elérő, vékony tüskék vannak, nagy bőséggel. Ez a hosszú tüskézet ilyen kis alakoknál erősen feltűnő; — igazán valóságos sűn formát mutathatott vele. 32. Átmeneti formák a Sp. tenuispina és a Sp. crenellaeformis között. A Sp. crenellaeformis fajhoz közelebb álló formák egész sorozata vezet át a régi lattorfi, stb. törzsfajhoz. 33. Spondylus aff. gussoni COSTA. (SACCO : 25. IV. 9—10.) Erősen excentrikus 10/9 mm-es balteknőnk sima kőbele a fenti, olasz Tortonianoból leírt fajra emlékeztet. 34. Spondylus sp. indet. Két héjas példányunk, (közülük a nagyobb töredékes) a Sp. tenuispinára emlékeztet, azonban szélessége (éppen fordítva) nagyobb, mint a magassága. 35. Dimyodon similis KOEN. (KOENEN: LXIX. 8.) Két félteknőnk közül a nagyobbik (baloldali) 11 mm széles. (Hosszát, minthogy alul letört, nem lehetett megállapítani.) A kisebbik pedig 5 mm széles. Ez egy echinodermata tokra nőtt rá és alsó pereme szintén töredékes, azonkívül csak a belső része látható. KoENENnek a jellegzetes lattorfi fajához vehetők. 36. Dimyodon similis KOEN. nov. var. interstricta. (?). A fenti fajnak — Echinodermata-tokokra ránőtt, a törzsfajtól (KOENEN: LXIX. 8.) eltérő változatai elég bőven találhatók 8/6—5/4 mm méretű példányokban. Rendszerint a belső részük látható, amelynél a legfőbb különbség, hogy eltérőleg a sima belsejű törzsfajtól, a perem felé megerősödő, finom lécekből álló rovátkoltság jelentkezik. 37. Plicatula aff. dispar. SANDB. (SANDBERGER: XXXV. 3. a—b.) Egyetlen, 9/11 mm-es balteknőnk igen kevés héjtöredéket megőrzött kőbél. Elég lapos testével és a héjtöredékeken látszó, ritka csomós bordaféléjével, SANDBERGERnek a Mainzi Medencéből leírt fajára emlékeztet.