Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

V. fam.: Pectinidae. 38. ""Pecten cfr. impar. SPEYER. (SPEYER: Tertiärfauna von Söllingen. XLIII. 4b.) Ezt a németországi középső és felső oligocénből többször idézett fajt BOGSCH (id. műve — p. 15.) a pasaréti feltárásból mutatta ki. Anyagunkból, ill. a kiscelli plató lelőhelyeiről még nem került elő. 39. *Semipecten mayeri HOFM. (HOFMANN: XV. 1 a—e és BOGSCH : p. 14—15.) Ez a meglehetősen gyakori faj anyagunkból is számos, 9.5/10 és 3.5/4 mm között változó nagyságú példányban került elő. 40. Semipecten mayeri HOFM. nov. var. franzenaui (I. T. 8. f.) Gipsszel kihozott, 6/8 mm-es, jobb félteknős formánk külsejére nézve elég jól megegyeznék a S. mayeri HOFM. alakkal. (HOFMANN: XV. la—c.) Azonban a byssusnyílást hordozó fiilén aránylag erőteljes tüskés ívekből álló bordázat látható, amelynek sorai radiális irányban is tagoltak. Kissé hosszúkás héja egészen sima. A radiális bordázatnak nyoma sincs rajta, csak egészen vékony növekedési vonalaknak megfelelő, koncentrikus kiemelkedéseket visel. A záróperemet elérő búbja meglehetősen kihegyesedő és a byssusbevágás felé erősen hajló ívben megy át az oldalperembe. A búb körül némi nyoma látszik a protoconchának. Másik füle aránylag rövid és így ez a peremrészlet jóval kisebb ívben hajlott; vagyis a forma assymmetrikus. 41. Semipecten spinicosta nov. sp. (1. T. 12. f.) Egyetlen, 6/8 mm-es jobboldali teknőnk alul jobban kiszélesedik és így zömökebb, mint az előbbi. Búbja jóval szélesebb, bár a hegye nem látszik jól, mert letört. Byssushasadéka mély és rövid, valamint a felette lévő fül is. Másik füle igen rövid, úgyhogy a S. unguiculusstd való rokonságra utal. (KAUFMANN: VII. 7.) Ezen az ívszerű koncentrikus részek elgyengülnek és a radiális ívek erősödnek meg. A héj külsejének pregnáns díszítése, ill. tagoltsága már szabad szemmel látható. Erősebb radiális és gyengébb koncentrikus bordák, ill. lemezek fejlődtek rajta. A két vonalrendszer érintkezése helyén tüskeszerű dudorzat fejlődött. A tüskék a héjnak külső, ill. alsó részén erőteljesebbek, ellenben a középrész és a búb felé elgyengülnek, elvesznek. Vagyis itt ellenkezője lép fel, mint a legtöbb Molluskánál szokott, hogy az idősebb alakon nem fejlődik ki már díszítés. 42. ''Semipecten unguiculus (May), HOFMANN. (KAUFMANN: VII. .7.; HOFMANN: XV. a—

d). MAYERnak Anomia unguiculusát HOFMANN több jó lelet alapján a Pectenek közé sorozta és pedig főkép a budai