Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

Itt jól látható, hogy a kiscelli agyag rétegei északkelet felé dőlnek és a feltárás északi részén a normális kiscelli agyag rétegek települtek rájuk, vagyis az előbbi a kiscelli agyag mélyebb szintjének tekinthető. Sajnos a feküjét megfelelő feltárás híjján nem lehetett megállapítani, bár valószínű, hogy valami kisebb, speciális fúrás révén azt a problémát, hogy tényleg csak kisebb betelepülés-e, könnyen el lehetne dönteni. Azt is meg kellene állapítani, hogy milyen vastagságú és hogy milyen viszonyban áll a mélyebb szintekhez, illetve a Terresztrikumhoz. A Bohn-féle téglagyártól északra levő Kőszénbánya és Téglagyár (DRASCHE-Íéle Téglagyár néven is szerepelt) feltárásaiban újra az erősen tengeri kifejlődésű kiscelli agyagrétegek dominálnak, nagyon cserepeződő márgáikkal és helyenként rengeteg tüskésbőrű-maradvánnyal. Tovább északra, az ürömi állomás közelébe eső kisebb téglagyár feltárásában, illetve a tőle északnyugatra és északkeletre levő, ú. n. Solymári és Csillaghegyi-Téglagyárakban a helyzetüknél fogva kiscelli agyagoknak vett képződmények kifejlődése már úgyszólván teljesen eltér a szorosabb értelemben vett budai kiscelli agyagoktól, illetve a pár palócföldi mélyfúrásban észlelt, Foraminiferás agyagokétól (111). T. i. ezekben a homokos és homokköves kifejlődés kerül előtérbe. Igazi nagyobb vastagságú, Foraminifera-dús agyag nincs is bennük. Úgyhogy ezek már inkább az ú. n. Nyugat-Nógrádi fáciesű, Cattien képződményekre emlékeztetnek (111). Itt tehát a kérdés eldöntéséhez a Molluszkafauna alapos begyűjtésére volna szükség, mert Foraminifera helyenként a Cattien-korú márgában is van bőven, csakhogy, amint MAJZON L. vizsgálatai megállapították, nem oly tömegesen és csak kisebb fajok. Az ú. n. jellemző, kiscelli agyagheli fajok teljesen hiányzanak, vagy pedig ritkaságok. A tisztán Foraminiferákra alapított értékelés, különösen ha azt egyes kikapott alakokra, „vezérkövületekre'" alapozzuk, főként sztratigráfiai szempontból igen súlyos tévedésekre adhat alkalmat, amint erre már a régi szerzők közül többen is rámutattak (92, 111). A Dunántúl távolabbi részeinek kiscelli agyagjai meglehetősen eltérőek. Többen ebbeli voltukat kétségbevonják, vagyis e téren még -elég sok a kutatni való. A Rupelien általánosabb geológiai viszonyaira és pontosabb sztratigráfiai felépítésére vonatkozólag igen jó ellenőrzésül szolgálhatnak az új városligeti artézikút-fúrás adatai. (128). Ezeket remélhetőleg megfelelő gonddal és pontossággal gyűjtötték és kezelték, továbbá hihetőleg „magokat", is sűrűn fúrtak. Az utóbbiak révén a