Rotarides Mihály (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 32. (Budapest 1939)

Noszky, J.: A kiscelli agyag Molluszka-faunája. I. rész. Lamellibranchiata

jól-rosszul megmaradt töredéket. Mert mikrofaunát, elsősorban Foraminiferákat, pompás, héjas megtartásban is, egyszerű iszapolás révén a legtöbb helyen nagy bőséggel kaphatunk, azonban természetesen nem minden szintből, hiszen a kiscelli agyagnak vett képződményeken belül, úgy petrográfiai, mint palaeobiologiai kifejlődés tekintetében a valóságban meglehetősen nagy változatosság észlelhető. A pontosabb geológiai összehasonlítás céljaira használt kagylók és csigák csak alaposabb fejtés, nagyobb agyagtömegek megmozgatása, illetve szétdarabolása révén kaphatók meg. A gyűjtőnek gondot kell fordítania arra is, hogy a többnyire gyenge megtartású kőbelek vagy benyomatok a megfelelő preparálással és konzerválással megmenthetők legyenek. Ezért bőséges számú példányra van szükség. A szóbanforgó kövületek között héjas forma — az Anisomyaria csoportba tartozó kagylókon kívül — alig akad. Jobban mondva a többinél is akad vékony héjmaradvány a kőbélen, de ez többnyire lepattog. Ezeknél legtöbbször nem is lehet eldönteni, hogy tulajdonképen ilyen vékonyak voltak-e eredetileg, vagy pedig csak fosszilizációs folyamatok következtében váltak utólagosan ilyen vékonyakká. Hiszen pl. a közismerten vastaghéjú, jókora nagyságot elérő Veneridák is legtöbbször szintén egészen hártyavékonyságú héjjal maradtak meg, akár csak a Lucinidae vagy a Tellinidae családok fajai. Valami szerepe okvetlenül volt ebben a kiscelli agvag fáciesének; sajátságos kifejlődési viszonyainak, a Molluszka fauna életterének: a csendesebb vizű öblöknek, ahol a hullámveréstől védve nem volt szükség olyan vastag héjra, mint másutt, az erős vízmozgásoknak kitett helyeken (mint pl. a litorális lajtamészkő-képződményekben). HARMAT I. igazgató úr megfigyelései szerint a vastagabb héjú Aequipecten-îajok. mindig elkülönült, homokosabb lencsékben találhatók, nem pedig együtt a vékonyhéjú Amussium- vagy Semipecíen-íajokkal. Az Országos Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárának régebbi anyagában vannak a normális agyagos faciesű anyagból kikerült fossziliák között erősen homokos kifejlődésű kőzetben olyan kövületpéldányok, amelyek közül az aragonitos héjanyagú fajok is megtartották héjaikat; még hozzá némelykor meglehetős, i—2 milliméteres vastagságban, úgy hogy ezek nagyon emlékeztetnek, még fajok tekintetében is (Pectunculus stb.) a Mainzi Medence homokosabb, de középoligocénnek vett faunaelemeire. Ezeknek jórészét a felsőoligocén-képződményekben találjuk meg. Ilyen homokos réteget, illetve benne lévő faunát újabban nem sikerült találni