Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

8| Abból a 4%-ból is Gnaptor spinimanus csak mint a Pannonikuniból való beütés jelentkezik és a Pannonicum u. n. „kifutó"-in található meg, mint nagy ritkaság. Más szempontokat szem előtt tartva is, a Pannonicumnak ezt az alrégióját nem lehet a Carpathicumhoz csatolni, pl. a boreo-alpesi fajok teljes hiánya miatt sem. 4. A Pannonicum negyedik alrégiója. A következő 51 faj van innen kimutatva: Gnaptor spinimanus, Blaps leíhifera, B. Milleri, B. mortisaga, B. halophila, B. abbreviata, Platyscellis polita, Pedinus Ullrichi, P. femoralis, P. hungaricus, Melanimon tibiale, Gonocephalum pusillum, Opatrum riparium, O. sabulosum, Crypticus quisquilius, Boletophagus reticulaíus, B. interruptus, Eledonoprius armatus, Eledona agacola, Scaphidema metallicum, Diaperis boleti, Platydema violaceum, P. Dejeani, Hoplocephala haemorrhoidalis, Alphitophagus bifasciatus, Pentaphyllus chrysomeloides, P. testaceus, Hypopholeus unico^ lor, H. fraxini, H. bicolor, H. fasciatus, Palorus depressus, Tribolium castaneum, T. confusum, Gnaíhocerus cornutus, Uloma culinaris, U. Perroudi, Alphitobius laevigaíus, A. fagi, A. testudineus, Menephilus cylindricus, Tenebrio obscurus, T. molitor, Neatus picipes, Anthracias cornutus, Laena viennensis, Enoplopus dentipes, Probaticus subrugosus, Cylindronoíus aeneus, C. laevioctosíriaíus, C. dermestoides. A terület délibb fekvése, száraz, déli fekvésű hegyoldalai igen kedvezőek a Tenebrionidák megtelepedésére. Ugy a pontusi, mint a déli és mediterrán elemek létfeltételéhez alkalmas biotópok megvannak. A faunaelemek százalékos megoszlása a következő: pontusipontomediterrán 14%, mediterrán-déli jellegű fajok 14%, európaieuroszibériai 50 %. A maradék 22 % a közép, nyugat, kelet, északeurópai fajok között oszlik meg. igen jellemző a pontusi és a mediterrán fajok egyenlő mennyiségben való jelenléte. A Pannonicum területei közül mediterrán fajokban ez a leggazdagabb és ez a körülmény az Illyricumhoz való rokonságot fejezi ki. Ebben a fejezetben kell megemlékeznem a Laena viennensis és az Enoplopus dentipes elterjedéséről. Az Enoplopus dentipes keletmediterrán elterjedésű faj. A tengertől messze csak hazánkban fordul elő. Távol az Adriától Erdélyben is előfordul, de itt az előfordulási folytonosság megvan az Adriától Erdélyig a Balkánon keresztül. A Bakonyban való előfordulás teljesen elszigetelt. Hozzá legközelebb eső termőhelyadat a Fruskagorából és a Tengerpartról van. Lehetséges, hogy az említett lelő-