Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

helyek közbülső helyein is előfordul, de ezt adatokkal nem tudjuk alátámasztani. Nem lehetetlen, hogy egy rég letűnt kor mediterrán faunájának egy visszamaradt és ittrekedt reliktnmával van dolgunk. 1

— A Laena viennensis keletalpesi-liburniai faj. Mint ilyen, elterjedésének nagyobbik fele, a mediterrán területre esik. Elterjedésének északi határául a Duna tekinthető. Hogy a Duna balpartján seholsem fordul elő, az megállapított tény és genetikai okokra vezethető visza. A faj keletkezési centrumát a Dinári-alpokban kell keresnünk. Innen történt a bevándorlása a Keletalpokba és a Keletalpokból hazánkba. A Laena viennensis, éppúgy, mint a többi Laena, hőigényes állat, helyesebben a nagy hőingadozásokat nem birja. Hazánkba való bevándorlása csakis felmelegedő periódusban történhetett, mégpedig a postglacialis időkben. A Duna vonaláig érkezve a Duna útját állta további elterjedésének. Jelen esetben nem oekológiai, hanem genetikai tényezők szabják meg a faj elterjedését. Ezt azonban teljes bizonyossággal csak telepítési kísérlettel lehetne beigazolni. Itt meg kell még emlékeznem a botanikusok által elfogadott „Ősmátra" kérdésről. Ebben a dologban csatlakozom SOÓSNAK a véleményéhez. Az „Ősmátrá"-t a Molluskák alapján kimutatni nem sikerült. Ugyanez áll a bogarakra is. Sem a Tenebrionidák között, sem más bogárcsaládok fajai között nem tudok olyant, mely az „Ősmátrá"-ra jellemző volna. Termőhelyadatok hiányában természetesen az „Ösmátra elmélet"-et sem lehet elfogadni. II. régió: Carpathicum. Ide tartozik az egész Kárpátok területe, kivéve az AldunaDomogled vidékét, egész Erdély és a Szörénység. A Carpathicum egymagában véve meglehetősen heterogén, az egyes alrégiók meglehetősen élesen különválaszthatók. Délről kelet, majd észak felé haladva általános faunaelszegényedést tapasztalhatunk. Mind jobban és jobban előtérbe nyomulnak az ubiquista alakok és háttérbe szorulnak a jellemzőek. A Carpathicum első alrégiójának a faunája úgyszólván már teljesen ubiquista fajokból áll és csak negatívumokkal jellemezhető. Ennek a fajszegénységnek, mint azt már HOLDHATJS más bogárcsaládoknál kimutatta, a jégkorszak az oka. A jégkorszakot megelőzően hazánkban kedvező klima és oekológiai viszonyok uralkodtak á Tenebrionidákra, értve ez alatt azt, hogy a szárazságkedvelő és a melegkedvelő fauna kialakulásához az egész Kárpátokban egyformán megvoltak a feltételek. Nagyon valószínű, hogy a Kárpátok területe a jégkorszak előtt egyforma gazdag volt és hogy jellemző ta-