Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

alföld Tenebrionida faunája nem egyéb, mint a Nagyalföldről bevándorolt fauna, ezért természetszerűen szegényebb állatállománynyal rendelkezik, mint az a terület, ahonnan a bevándorlás történt. Fontos szerepet játszik még a Kisalföd faunájának a kialakulásában az itt uralkodó állandó északnyugat-délkeleti irányú szél, azonkívül, a Nagyalföldtől különböző éghajlati viszonyok. A Kisalföld Tenebrionida faunájából teljesen hiányzik a mediterrán elem. Az európai-euroszibériai fajok kb. 52 %-a a Tenebrionida faunának. A maradék 30% a közép, kelet, nyugateurópai fajokra esik. 3. A Pannonicum harmadik alrégiója. Az itt kimutatott 40 faj a következő: Gnaplor spinimanus, Blaps leíhifera, B. Milleri, B. mortisaga, B. halophila, B. abbreviaía, Platyscelis poliía, Pedinus femoralis, P. Ullrichi, Melanimon tibiale, Gonocephalum pusillum, Opatrum sabulosum, Crypticus quisquilius, Boletophagus reticulaíus, Eledona agaricola, Scaphidema metallicum, Diaperis boleíi, Hoplocephala haemorrhoidalis, Plaíydema violaceum, P. Dejeani, Alphitophagus bifasciatus, Pentaphyllus crysomeloides, P. testaceus, Hypophloeus unicolor, H. pini, H. bicolor, H. fasciatus, H. linearis, Palorus depressus, Tribolium madens, Uloma culinaris, Alphitobius tesíudineus, Menephilus cylindricus, Tenebrio obscurus, T. moliíor, Neaius picipes, Probaíicus subrugosus, Cylidronoíus aeneus, C. laeoiocíostriatus, C. dermestoides. A faunaelemek százalékos eloszlása a következő: pontusi-pontomediterrán 17.5%, mediterrán, illetőleg déli jellegű 4%, európai-euroszibériai 52 %. A maradék 29 % a közép, nyugat, észak és keleteurópai fajok között oszlik meg. A faunaelemeknek ez a százalékos megoszlása késztetett arra, hogy ezt a területet a Pannonicumhoz csatoljam. Soós az állatföldrajzi felosztásban a Carpathicum-hoz csatolja, mivel a Carpathicum és e terület között a Molluskák alapján lényeges különbség nincs. Ez az álláspont a bogarakra nézve nem fogadható el. Ugyanis ez a terület képezi a Carpathicum felé a Pannonicum jellemző fajainak végső határát. Olyan szerepet tölt be ez a terület a Carpathicum és a Pannonicum között, mint a Nagy- és Kisalföld között a Középhegység-vonulat. Hasonlóan ehhez, a Cserhát-Mátra-Bükk vonulatán is a pontusi fajok megrekednek, a Carpathicumba csak hírmondó jut belőlük. Ez a két terület pontusi fajainak százalékában is kifejezésre jut. A Carpathicumban 4% a pontusi faj, míg itt 17,5%,