Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

Az eocén-oligocén határ. A franciák már BEYRICH előtt is sokat vitáztak azon, hol az eocén—miocén határ. Igaz, utóbb kiderült, hogy őket egyes időszakaszok elhatárolása kérdéseiben eleinte olyan szempontok irányították, amelyek csak zavart okozhattak. Ilyen szempont volt például a réteg-vastagság, vagy a kőzettani kifejlődés, s általában a facies azonossága. BEYRICH viszont már abban az időben is elsősorban az illető réteg-csoport földrajzi elterjedését és elhelyezkedését tartotta szemelőtt. BEYRICH föllépése után HÉBERT (18, 19) volt az első, aki a „német oligocén"-1 francia szemüvegen át vizsgálta. Ennek az lett az eredménye, hogy miután a Mainzi medence tengeri homokját a fontainblaui homokkal azonosíthatónak mondotta, s emellett sem a tengeri, sem a szárazföldi állatfajokban nem talált kortani megkülönböztetésre alkalmas elkülönítő bélyegeket, — az egész oligocént egyszerűen az alsó miocénnel azonosnak nyilvánította. De hogyha több tekintetben HÉBERT mellé állunk is, annyit himezéshámozás nélkül el kell ismernünk, hogy ma a Földközi tenger mellékén alsó oligocén koriaknak ismert üledékeknek a miocénbe való besorozása semmikép sem lenne megokolható. Ha végigtekintünk azokon a vidékeken, amelyeken a nummulinás Tethys üledékei, vagy ezekkel egy idős képződmények hiánytalan rétegsort alkotnak, azt látjuk, hogy a priabonicum fedőjében rendszerint „simán" folytatódik az addigi, vagy ahhoz nagyon közelálló őslénytani és kőzettani facies. Más szóval: az átmenet zökkenésmentes. De még ahol vannak is élettáj-változások, és így az éles határ megvonhatónak látszik, még ott sem volt a vita elkerülhető. Buda vidéken először HANTKEN (16) és HOFMANN (20), majd utóbb VOGL (51), meg TOBORFFY (45), végül pedig FERENCZI (4) és TELEGDY-ROTH K. (4?) foglalkozott ezzel a kérdéssel. A vita során a határ több ízben vándorolt följebb vagy lejebb. HANTKEN, aki egyes foraminifera fajokat is alkalmasaknak vélt az egyes emeletek elhatárolása céljára, még a budai orthophragminás-nummulinás mészkövet is alsó oligocénnek minősítette. YOGL már földtörténelmi szemszögből vizsgálja ezt a kérdést, * megállapítja, hogy „Budapest környékén az eocén és oligocén határán olyan rétegsor maradt reánk, melyben a legkisebb hézag sincs", (51, p. 156) S amint tovább írja, ez magyarázza meg az eocén-oligocén határ vitás mivoltát. Végül ki is mondja: „Az adott körűimé-