Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

nyék közt előre is biztosra vehetjük, hogy az elhatárolás csak teljesen önkényes, mesterkélt lehet." Ezekután, főként célszerűségi (térképezési, stb.) okokra hivatkozva, VOGL az eocén-oligocén határát az orthophragminás mészkő és a budai márga (=bryozoumos márga) között vonja meg. [51. p. 158) Vagyis egy réteggel magasabban, mint HANTKEN. Emellett azonban újból is hangsúlyozza, hogy a megjelölt határrétegek között is van átmenet, még pedig mind kőzettani, mind őslénytani tekintetben. TOBORFFY G. őszintén beismeri (48 p. 41) hogy Budapest környékén ezt a határkérdést nem tudja megoldani. Ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy ő a budai márgát és kiscelli agyagot „ugyanazon medence kitöltésé"-nek tekinti. Máskülönben helyesen utaí arra, hogy a bryozoumos márga a hárshegyi homokkőnél idősebb; viszont a budai márgát utóbbival egyidősnek, sőt inkább valamivel fiatalabbnak tekinti. Főbb vonásaiban VOGL álláspontját fogadják el ROZLOZSNIK, SCHRÉTER és TELEGDY-R. K. is, amikor az esztergom-vidéki szénterület rétegtani viszonyait megvizsgálták. Az ő szempontjukból ez az elhatárolás igazolható és könnyen keresztülvihető, mert területükön a liguricumot, sőt a rupélicum alsó részét is hézag, illetőleg letarolás jelzi, s így a nummulinás priabonicum jól szembetűnő határréteg. Az ő érdemük továbbá, hogy a budai márga, hárshegyi homokkő és kiscelli agyag eladdig egykorúnak tartott csoportját megbontották. TELEGDY-R. K. utóbb (47) még külön is foglalkozott a Dunántúli Középhegység paleogénjével. Megállapításai közül elsősorban az érdekeibet, hogy a Buda vidéki „hárshegyi homokkö"-vet HOFMANN nyomán még az alsó oligocénbe helyezi ugyan, de ezenkívül „tágabb értelemben vett hárshegyi homokkő-képződményeket" is ismer. (4? p. 13). Ezekről épp úgy, mint kiscelli agyagokról világosan is kimondja, hogy általában oligocén képződmények, de pontosabb korukat minden egyes előfordulásnál esetről-esetre kell megállapítani. Gyökeresen módosítja a Buda vidéki, sőt általában a Magyar medencék eocén-oligocén rétegsorának megítélését FERENCZI. Erről szóló értekezésében elsősorban hegyképződési, illetőleg földtörténelmi mozzanatokra utal, s így róla a következő fejezetekben szólok bővebben. Itt csak azt emelem ki, hogy FERENCZI szerint a tengernek földünkre a paleocénban Ny (inkább DNy!) felől kezdődött előnyomulása kisebb-nagyobb ingadozásokkal, — s a Budai hegység minden egyes tagját illetően sem egységesen — a budai márga leülepedéséig tartott ( 4 p. 206) Más szóval: az eocén tengert egyséAnnales Musei Nationalis Hungarici XXXI. 22