Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

határozottan felső oligocénnek állapítja meg,

12 megjegyzi, hogy a föléje települt anomyás, P. praescabriusculus-os homok már alsó mio•cén. Budapest környékének eddigi földtörténeti megítélését áttekintve, azt mondhatjuk, hogy az oligocén felső határának megvonása csakugyan elég nagy nehézségekbe üközik, s máig bizonytalanságban leledzik. Mert hiszen akár a Pectunculus obovatus-t vagy Tympanotomus margaritaceus-í, akár pedig az anomyás homokot, vagy az Aequipecten praescabriusculus-t kísérelték meg kizárólagos irányadónak tekinteni, ez a kísérlet egyik vagy másik zátonyon mindig megfeneklett. Hanem a szakirodalom szakasztott ilyen képet nyújt a Börzsönyi hegység területéről is. Hiszen a földtani viszonyok: rétegsor, állatvilág ott is hasonlóak. A föltárások viszont jóval gyérebbek és kevesebb betekintést nyújtók. így aztán nem csoda, ha különböző szerzők ott is más és más megvilágításba helyezték a szóban levő képződményeket. Leginkább a hegység déli és délkeleti lábánál, Nógrád-Verőce határában hozzáférhetők az andezitek közvetlen fekűjét eláruló föltárások. Bennük homokos, agyagos rétegsort látunk; de még ezeknek kora is vitákra nyújtott alkalmat. BÖCKH H. a régibb irodalmi adatok alapján, s az akkori fölfogáshoz csatlakozva a felső oligocénbe sorozta ezeket a Pectunculus obovatus-os, cyrenás, cerithiumos üledékeket. Vele szemben azt hangoztattam, (8, p. 554—555), hogy ez a képződmény az alsó miocénba sorozandó. Még pedig azért, mert a Börzsönyi hegység legrégibb andezitéinek fekvője Szokolyán több föltárásban anomyás homok; ez pedig Nógrádon és Diósjenőn szoros kapcsolatban áll a cerithiumos üledékkel, Borsos-Berény táján, s a Honti szakadásban pedig a fekűben lévő közép-miocénnel. Még világosabb a szoros összefüggés a Verőcétől K-re fekvő 4. sz. őrház fölött látható föltárásban, ahol a cyrenás rétegek váltakoznak az anomyás, és Pecten praescabriusculus-os rétegekkel! Ezt a szelvényt BÖCKH H. maga is látta, s meglepőnek mondta;-de mégis inkább valamelyes vetődést (?) kísérelt meg magyarázatul föltételezni, csakhogy föntarthassa álláspontját.

13 SÜMEGHY (42) a diósjenői viszonyok részletes vizsgálata alapján az én érvelésemet tette magáévá. De azt is meg kell itt jegyeznem, 12 Szemben STACHE-val, aki ugyanennek az állattársaságnak alapján az alsómiocénba helyezi a rétegeket! 13 Azon a helyen vetődésnek nyoma sincs.