Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)
Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés
hogy mások — első sorban NOSZKY — inkább a régibb fölfogás hívei maradtak. A Börzsönyi hegység keleti lejtőinek területe azért is fontos ebben a vonatkozásban, mert hiszen ez a vidék: az alsó-nógrádi dombság földtanilag szerves összefüggésben áll Balassa-Gyarmat környékével. Ez utóbbit NOSZKY „Közép-Nógrád'", vagy „Ipolyvölgv" néven említi. NOSZKY nagyon részletesen, alaposan járta be és kutatta át mindezt a területet, mind pedig az ettől keletre fekvő Mátra-vidéket. Sok évi vizsgálatainak eredményéről összefoglaló munkájában (30) számol be. És mi sem természetesebb, minthogy ezen a vidéken kutatva kénytelen-kelletlen ő is beléütközött az oligocén-miocén határkérdésbe. Legelső sorban a Salgó-Tarjánvidéki, majd utóbb a borsodi barnaszénbányászattal kapcsolatban megismert rétegszelvények voltak azok a fénysugarak, amelyek területünk földtörténeti múltjának homályába bevilágítottak. Itt nem kívánom a régibb irodalmi adatokat részletesen idézni, 14 csak azt említem, hogy míg a salgótarjáni glaukonitos homokkő csoportját BÖCKH H. „Geologiá"-jában felső oligocénnek minősítette, vele szemben NOSZKY, — régibb közlemények nyomán, továbbá a T. margaritaceus és P. obovatus elő nem fordulása miatt — alsó miocénkorinak nyilvánította. S ezt a kormegállapítást annál inkább helytállónak tekintette, mert hiszen a szóban levő üledékből nagy számmal volt gyűjthető a Pecten Rollei, palmatus, Turritella cathedralis, Cardium Burdigalinum, Tapes ve~ tula, Arca cardiiformis, stb., vagyis csupa jellegzetes' „loibersdorfi" faj. Amikor azonban NOSZKY a Vepor—Osztroski—Börzsöny—Cserhát—Mátra—Bükk-hegységek közt elterülő vidék földtani alkotását kihüvelyezte, arra a meggyőződésre jutott, hogy az oligocén-miocén határt följebb kell tolnia a „szárazföldi eredetű" kavicsrétegig. S mint ő maga is bevallja (30, p. 292—293), ennek a legújabb elhatárolásnak megrögzítéséhez csak fokozatosan jutott el. Még pedig úgy látszik, nagy befolyást gyakoroltak legújabb fölfogásának kialakulására SCHRÉTER sa jó völgyi megfigyelései is. Itt mindenesetre előre kell bocsátanunk NOSZKY egyik megjegyzését (30, p. 293), amelyhez föntartás nélkül csatlakozhatunk. És ez az, hogy a magyarföldi oligo-miocén rétegsor megítélésében függet14 A régibb irodalomra vonatkozó adatokat NOSZKY (30) és TELEGDY-R. K. (46) munkáiban találhatja meg az érdeklődő.
