Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

XXXI. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI. 1937—38. PARS MINERALOCICA, GEOLOGICA, PALAEONTOIOGICA. AZ EGRIEKKEL AZONOS HARMADKORI PUHATESTŰEK BALASSA-GYARMATON ÉS AZ OLIGOCÉN-KÉRDÉS. Irta: DR. GAÁL ISTVÁN. (3 szövegrajzzal). UBER DIE MIT DER EGERER GLEICHALTERIGE TERTIÄRE xMOLLUSKENFAUNA VON BALASSA-GYARMAT UND DAS OLIGOZÄN-PROBLEM. Von DR. ST. V. GAÁL. (Mit 3 Textfiguren). Balassa-Gyarmat szöllőliegyének, az Ipoly jobb partján — ma megszállott területen — 237 m. t. sz. f. magasságra emelkedő Fehér hegynek harmadkori üledékei már több, mint három évtizeddel ezelőtt (1905) lekötötték figyelmemet. Kivált a DK-nek néző lejtő szakadékos oldala — akkoriban az egyedüli jó föltárás — tűnt szembe, ahol világos sárga, csillámos, agyagos tengeri homok volt néhány méternyi vastagságban látható. Ezt magát akkoriban meddőnek véltem; de annál jobban kirítt a közbetelepült, 20—50 cm vastag, levelesen málló barna agyag, amely zsúfolva van ősmaradványokkal* kivált osztrigák héjjaival. Ezek néhányát egyik tanulmányomban (9, p. 284.) már az időtájt fölsoroltam volt. Érintettem Balassa-Gyarmat földtani viszonyait a nagy-kürtösi barnaszenes területről írt értekezésemben (11, p. 3—4.) is; a város artézi fúrásának szelvénye szintén ebben látott először napvilágot. Abban az időben a rétegtani problémákon kívül kivált ez a 623 m-ig lehatolt sikertelen mélyfúrás, illetőleg a város ivó vízzel ellátásának ügye tartotta számomra napirenden ennek a vidéknek földtani nyilt kérdéseit. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy Erdélyben alkalmam volt olyan területen kutatni, amelyen szintén az oligocénmiocén átmeneti idejében képződött üledékek állottak az érdeklődés homlokterében. A „zsilvölgyi rétegek"-ről szóló tanulmányomban meg is jegyeztem (10, p. 297.), hogy az aquitánnak — helyesebben az akkoriban inkább felső oligocén-koriaknak minősített üledékeknek — rétegtani megítéléséhez még bővebben is hozzá szeretnék szólani. Annales Musei Nationalis Hungarici XXXI. 20