Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

mert BLANCKENHORN állásfoglalásával sem tartom a kérdést lezártnak. A kitört világháborúban teljesített katonai szolgálatom, s az utána bekövetkezett ország-csonkítás lényeges munkaterv-változtatást tett számomra szükségessé; azóta főleg gerinces maradványok tanulmányozásával foglalkozom. A balassa-gyarmati Fehér hegyet is csak 19 esztendő multán — 1924-ben — láttam viszont. A rajta időközben végbement változások bizony nagyon jelentősek voltak. A volt balassagyarmati borpincék helyén, a hegy oldalában lakóházak épültek, azaz új község: Tót-Gyarmat (Slovenské-Darmoti) keletkezett. A szöllőhegyet magát pedig a régi BAlNTNER-féle kis téglagyáron kívül még másik kettő (JÓNÁS-FISCHER, meg KARLIK-BOZDAféle) fogyasztotta. Legnagyobb arányú a középső (JÓNÁS-, ma FisCHER-féle) téglagyár agyagbányája volt 1924-ben. Ez a DK-nek nyiló kis dombhajlat közepetáján, de inkább a Fehér hegy keleti nyúlványába mélyedt. A föltárás kékesszürke, agyagos homokjából itt-ott elég jó megtartású kagylóteknőket és csigaházakat gyűjtöttem. Ebből az időből való gyűjtésem — más irányú elfoglaltságom miatt — csak most, 13 esztendő múlva került elő, a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Őslénytárának történt átadásakor. S meg kell vallanom, hogy első sorban NOSZKY JENŐ múzeumi igazgató-őr, tisztelt barátom ösztökélésének engedve határoztam el magam az anyag tudományos földolgozására. És erre annyival is könnyebb volt vállalkoznom, mert ZSIVNY VIKTOR tisztelt barátom, az ÁsványŐslénytár igazgatója, szíves volt a lelőhely újabb (1937) meglátogatását, illetőleg gyűjtésem és megfigyeléseim kiegészítését az osztály anyagi hozzájárulásával lehetővé tenni. Az alábbiakban lehető röviden ismertetett puhatestű fajok begyűjtésének és mostani ismertetésének ez a rövidre fogott története. A balassa-gyarmati Fehér hegy harmadkori rétegeinek állatvilága. A Fehér hegy tetején, a csúcstól K-re jól szembetűnő nyereg, s a DK-i lejtőn azzal összefüggésben álló hajlat annak a vetőnek jelzése, amely ezt a dombot derékban szeli ketté. (1. rajz) Az É—D irányú vetőt különben szembetűnővé teszi a rétegeknek a törésvonalon innen és túl más-más dűlése is. A vető mentén a Fehér hegy Ny-i fele zökkent a mélybe. A törésvonal D-i folytatása középen metszi Balassa-Gyarmat területét. Nyoma az Ipoly medre egy szakaszán, s talán abban is mutatkozik, hogy a város K-i fele (az evang.