Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

bélyegek azonban láthatók rajta. SACCO XXX. k. XIX, t. 32—33. ábrájának lényegében megfelel, alakja azonban zömökebb. Legfeltűnőbb eltérése a TELEGDY-R. (46.) II. t. 4, 6, 7, 11. ábráján látható egri példányoktól abban áll, hogy a külső ajak megvastagodott, lapos peremén lécek nincsenek; helyettük a perem két szélén csak alig kiemelkedő fogazottság (dudor-sor) mutatkozik. Viszont a külső ajak belső fölülete olyanformán lécezett, mint HÖRNES IX. t. 6—10 ábráján a V. rarispina-é. A héjdíszítés azonos az idézett helyeken ábrázolt ficulina példányokéval. De emlékeztet NOSZKY var. bistriatajára is. Ez a változat Egerben is ritka. 18. "'Voluthilites Telegdyi n. sp. 1914: Voluthilites rarispina LAM. var. — TELEGDY-R.: 46, p. (II. t. 1—5, 5, 12. á.) 1956: Voluthilites (Athleta) rarispina LAM. — NOSZKY: 52, p. 72. Ha a felső-oligocéntól a közép-miocénig szereplő, általánosan elterjedt V. rarispina LAM.-ot HÖRNES IX. t. 6—10. ábrája szerint rögzítjük, meg kell állapítanunk, hogy nemcsak a balassagyarmati, hanem az egri példányokat is ennek alakkörébe tartozóknak minősíthetjük. LAMARCK fajának külső ajka Belső fölületén a megvastagodott perem belső széléig sűrűn lécezett. Ezek a lécek fiatal példányokon az ajakperem belső párkányán simán végződnek. Kinőtt példányokon a lécek végződése fogazottsúgot idéz elő; de olyan formán, hogy maga a kissé kiszélesedő száj-perem sima marad. A b.-gyarmati példányokon sem a belső lécezésnek, sem az említett fogazottságnak nyomát sem találjuk. Ez TELEGDY ábráiról is kitűnik. Viszont SACCO-nál (VI. k. I. t. 22. á.) a külső ajak pereme bordázott, csaknem olyanformán, mint TELEGDY-nél a V. ficuliná-é. Ezenkívül TELEGDY is említi, hogy nagy ritkán a perem fogazottságának gyönge nyomai mutatkoznak.

6 (3. rajz.) A b.-gyarmati és.egri példányok közt valamelyes eltérés abban mutatkozik, hogy az előbbiekben az orsó hármas ránca a szájnyílás alsó harmadába csúszott le, míg az egrieken közép-tájt látható. Ami különben avval függhet össze, hogy a b.-gyarmati példányok egyike sem teljesen kinőtt. A legnagyobb csak 38 mm magas, de általában 32—35 mm-sek. Ezzel szemben Egerben 50 mm magas is előfordul, s az átlagos 40—45 mm. Általánosságban tehát ez az alak is úgy ítélendő meg, mint a Melongena Noszkyi. Vagyis a V. Telegdyi alaktanilag fiatal formája a 6 Magarn egyetlen ilyen példányt láttam a mintegy 50 példányból álló egri gyűjtésben.