Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Gaál, I.: Az egriekkel azonos harmadkori puhatestűek Balassa-Gyarmaton és az oligocén-kérdés

V. raríspina-iíak.. De minthogy ezen a fokozaton a fejlett egyedek sem jutottak túl, vagyis a „fiatal kori" bélyegek állandóak, más fajnak, még pedig a V. rarispina egyenes ősének kell a V. Telegdy-ii minősítenünk. 19. Pyrula condita BRONG. Teljesen osztom TELEGDY véleményét, (46, p. 30) hogy t. i. ez az alak nem azonos a P. reticidata LAM.kal, hanem önálló faj. Balassa-Gyarmaton két jó megtartású példány került elő. 20. -fr Strombus coronatus DEFR. Csak egyetlen búb-részt leltem a FiscHER-téglavetőben, ez ezonban módot nyújtott a faj biztos meghatározására. Ez az alak is szaporítja a b.-gyarmati fauna újabbkori elemeinek számát. 21. "Egerea collectiva GÁBOR. Ha semmi egyéb bizonyítékunk sem lenne az egri és b.-gyarmati rétegsor azonos korát és hajdani összefüggését illetően, ez a jellegzetes csiga-nemzetség magában is döntő súllyal esnék latba. Igaz, csak egyetlen, de minden tekintetben a típusnak megfelelő, ép példány került napfényre a FISCHERtéglavetőben. Az Egerea méretei dolgában ugyan elég nagy az ingadozás. A b.-gyarmati példány az ábrázolt (14, I. t. 13. á.) mellett szinte törpe változatnak látszik, de a Nemzeti Múzeum egri példányai között szintén akad egy-két azonos nagyságú. (Magasság 20 mm; szélesség 11 mm). 22. f Clavatula semimarginata LAM. NOSZKY (32, p. 75) ennek a fajnak csak egyik változatát (var. convexoventrosa SACCO) sorolja föl Egerből. A Balassa-Gyarmaton előkerült két példány viszont teljesen azonosnak mondható a SACCO XXX. köt. XIII. t. 6.-án bemutatott típussal. 23. "Pleurotoma egereiisis TEL.-R. AZ egyetlen példánynak kezdő kanyarulata hiányzik, s az orsóvégből is letört egy nagyon kis darab. Ezek kiegészítésével 22—23 mm magas lenne a héj, amelyre különben TELEGDY jellemzése és ábrája (I. t. 11—12. á.) ráillik. 24. Surcula reguláris DE KON. (Forma typica) B.-Gyarmaton is az az eset, mint Egerben: ennek a gyakori formának típusos alakja ritkábban kerül napfényre, mint több fajta változata. 25. * Surcula reguláris DE KON. var. mioceniformis TEL.-R. Ügy látszik, a Fehér hegyen ez a legritkább S. reguláris változatok egyike.