Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Noszky, J.: Az egri felső Cattien molluszkafaunája

A WiND-gyári lelőhely gazdag molluszkafaunája, (mely előreláthatólag még tovább fog növekedni), — úgy az Erdélyből, mint a magyarközéphegységi lelőhelyeinkről ismertetett Cattien faunáknál jóval nagyobb. Négy-ötszöröse már is. Ez elsősorban mindenesetre a kiaknázás intenziv voltának következménye. De bizonyára a fácies eredeti gazdagságának, vagyis kedvezőségének is van benne — jelentős szerepe. Hiszen a faigazdagság és változatosság itt már jóformán — útolnemért Tortonien lelőhelyeinkre emlékeztetnek. SZTRATIGRAFIAI RÉSZ. Ami most már a sztratigrafiai helyzetet illeti — az egri WiNDgyári Cattien fauna — a már feltétlenül miocénbe tartozó, nagyvastagságú riolittufa komplexus feküjében van. A közvetlen fekűt ugyan a vékony, édesvizi betelepüléses, brakkos szint alkotja — a már tisztán marin rétegek felett. (TEL. ROTH. p. 3.) De a fentebbi csak igen kis rész a nagyvastagságú Cattienöszletben és ilyen betelepülés a magyar középhegységi oligocén rétegekben sok helyt észlelhető és pedig több más szintben is, nem csupán a legfelsőben. (T. i. számos helyt a legfelső szint is tisztán marin.) A WiND-gyár tengeri szintjeiből származó, magas Cattien fauna tehát szorosabb értelemben nem hasonlítható össze — habár kétségen kívül Cattien korú — a nálunk típusosnak vett törökbálinti, pomázi, stb. u. n. pecíunculus obooatus-os rétegekéivel. Azok t. i. rendszerint mélyebb szinteket képviselnek. Azonkívül pedig pl. Pomáznál legalább 4-—5, egymástól jócskán eltérő fáciesben kifejlődött faunáról lehet szó (36 a, 23.), továbbá ezek átmenetileg és legalább tízszer oly vastagságú, kövületmentes, vagy legalább is kövületszegény kifejlődésről — amit a pontosabb számbavételnél semmiképen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Vagyis időben X-szerte nagyobbat képvisel s így ha arányos mértékben begyűjtött fauna állana belőle rendelkezésre, ez nagyvalószínűséggel egészen más volna, mint a mai ismeretes, pár kisebb feltárásból eredő, speciális faunák — akár egyesítve is, habár rendszerint külön-külön szokták számba venni a kisebb-nagyobb, térbeli differenciából kifolyólag. Mindez természetesen fokozottabb mértékben áll az egyes, külföldi vidékek, (pl. a bajor oligocén molasse, a caselli medence stb.) összfaunáira, melyek rendszerint egy nagyobb területnek számos lelőhelyét ölelik fel, melyek közt elég sok faciesbeli eltérés is akad. A jóval mélyebb szintű törökbálinti előfordulás, a melynél, mint