Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Noszky, J.: Az egri felső Cattien molluszkafaunája

FÖLDVÁRI kifejtette (11.) a pectuncuhisos homok fedőjében egy pleurotomákban gazdag, agyagos fácies is van — méreteinél fogva már alkalmasabb volna az összehasonlításra. De mikor még mai állapotában is jól láthatólag mélyebb felső oligocén szintet képvisel, azonkívül pedig a budapest környéki és dunántúli részeken az egész alsó miocén folyamán uralkodott, denudációs-erózius időszak lepusztííásának mértékét itt sem tudhatjuk pontosabban számbavenni. Ezért csak a megfelelő, azaz közvetlenül a miocén alatt fekvő szintekkel lehet és szabad — és itt is a többi körülmények erős mérlege lésével, összehasonlítani az egri magas Cattient, ill. faunáját. Magyar Középhegységünk oligocén rétegeinek zömét autopsziából is alkalmam levén megismerni és a Duna-Börzsöny vonalától keletre az Eger-Rima völgyig összefüggésben térképezni is, — azt észleltem, hogy a kb. 300—400 m vastagságot elérő Cattien komplexusban igen erős és feltűnő fáciesváltozatok vannak — faunisztikailag is, lithológiailag is, úgyhogy egyes vidékeké, pl. a salgótarjánkörnyéki glaukonitos homokkő vidéké, a budapestihez viszonyítva jóformán semmi rokonvonást nem mutat. Ezeket 1926-ban megjelent munkámban igyekeztem vázolni. (23. I.) Különösen a fauna jellegben vannak nagy eltérések, bár ennél sok függ természetesen a faunák gazdagságán, ill. kiaknázhatóságán, vagyis jobban mondva a megmaradásán. Egy intenzíven művelt téglagyári agyagbánya, melyet lelkes és hozzáértő ember jóformán állandóan szemmel tart, mint az egri is, természetszerűleg százszor annyi lehetőséget fog kiadni, mint egy félreeső, istenmezei völgyé, ahol talán száz év is eltelik, míg egy-egy geológus odakerül és valamit talál. SCHRÉTER sztratigrafiai megállapításai (30. 31) és LEGÁNYI F. gyűjtési és megfigyelési adatai szerint, Eger vidékének szóban levő területein a Bartonien-Ludien-nummulinás-mészkő, ill. glaukonitos mészmárga képződményei felett — helyenkint tömör összeállású, kövér agyagok, másutt pedig vékonyra hasadozó, kövületetekben ittott gazdag agyagpalák (Budai márga fáciesben) képviselik a mélyebb Ligurient. A magasabb Ligurient pedig TELEGDI ROTH KÁROLYnak (25. a.) a Dunántúl számos pontjáról fixirozott, infraoligocén denudációs periódusa töltötte ki, mely vagy gyenge terresztrikus üledékeket hozott létre, vagy pedig (a magasabb, exponáltabb helyeken) csak erős letárolást, térszínegyenetlenségeket, amelyeket erősebb mesterséges feltárások (pl. bányák) nélkül, csak nyomokban, néminemű települési diszkordanciákban lehet itt is kimutatni. Ezek azon-