Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Gábor, R.: Újabb egri felső oligocén gasztropodák

7. Murex Sedgwicki MIGHT, var. depressus nov. var. (1. tábla, 12. ábra.) Egyetlen, de feltűnő jó megtartású példány a fenti miocén alapfajhoz hasonló. (HÖRN. XXIII. t. 3—4. ábr.) Főkülönbség az, hogy a felső része sokkal laposabb. A kanyarulatok ugyanis nem emelkednek ki olyan erősen, mint a törzsalakon, ahol ezek a bázistól az első varratvonalig terjedő magasságnak felét alkotják, hanem az említett magasságnak csak harmadáig. Ebben hasonlít a Murex heptagonatus BRONN.-UOZ is (HÖRN, et AUING. XXIV. t. 7—8. ábr.), ahol ez a magasságnak csak egy ötödét alkotja. Változatunkat általában véve rövidebb, zömökebb formája, karcsú bázisú csatornájának a függőlegeshez közelebb állósága miatt új varietásnak kellett venni, amely a fenti alakkörnek első megjelenését jelzi, már az oligocén végén. 8. Murex frigonalis n. sp. (1. tábla, 7. ábra.) A hat példányban talált faj bordáinak elrendeződése háromszögletes formát ad, amelyhez hasonló nincs az oligocénben. Közelállót is csak a miocénből ismerünk. Alakja zömök. A héjon hat kanyarulat látható, hét-hét bordával övezve. A bordák közül három egész hosszában egyforma vastagságban emelkedik ki, míg a közbeesőknél vastagodás csak a középső részükön látható. Az utolsó kanyarulat külső ajkát is egyenletesen kiemelkedő borda alkotja, ami jellegzetes külsőt kölcsönöz neki, eltérőleg a hasonló fajoktól, amelyeken ez nem tapasztalható, ami részben a csurgó rövidségével is összefüggésben van. Csatornája nyitott és meglehetősen közel áll a függélyeshez. Orsójánál köldökszerű, erős ránc van, mely a majdnem 100° alatt megtörő, ráncos élborda kiemelkedéséből, illetve visszahajlásából jött létre. A héj lemezszerű növendékvonalakkal díszített. A növendékvonalakon apró pikkelyek látszanak, amelyek megkopva csomószerűnek tűnnek fel. Minden ötödik-hatodik ilyen harántvonal a bordákon erősebben emelkedvén ki, ez az egész héjnak, de különösen a bordáknak hullámzatosságot kölcsönöz. A Murex trigonalis n. sp.-hez legközelebb állanak a M. Borni HÖRN, és M. granulifera GRAT, középmiocén formák (HÖRN. XXV. t. 18. illetve 19. ábr.); csakhogy karcsúbbak, kanyarulataik magasabbak, alapjuk a csurgónál keskenyebb és meghosszabbodott; belső ajkuknál a köldöklemez sokkal gyengébb s csak igen csekély köldökráncuk van: vagyis felsőoligocén formánknak megkarcsúsodásából származtathatók le.