Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Gábor, R.: Újabb egri felső oligocén gasztropodák

9. Murex trigonalis n. sp. var. spinatus nov. var. (I. tábla, 11. ábra.) A fenti törzsfajtól kissé karcsúbb formájában és a bordákon levő harántvonalak által okozott, nagyon erős hullámosságban tér el. A szinte tüskeszerű kiemelkedések legerősebbek a kanyarulatok felső részén, a varratvonal mellett. Alakja kisebb a törzsfajnál és aránylag hosszabb és ferdébb csurgóval bír. Az orsó mellett a köldökszerű bemélyedést alkotó ráncszöge 130° is lehet, míg a M. trigona/ts-nál e szög csak 100° körüli, miáltal a bázisa karcsú lesz. 10. Fusus columbelliformis SAND. var. gradatus nov. var(I. tábla, 8. ábra.) Egyetlen, búbján hiányos, de egyébként jól megtartott példány kiegészített hossza 42 —, szélessége 19 —, vastagsága 14 mm. A főkülönbség abban van, hogy SANDBERGER törzsfaján (Conchylien Mainz. Terciärbecken XVII. t. 2. ábr.) a kanyarulatokat díszítő bordák kiemelkedése oldalnézetben ívszerűnek látszik, míg az új \arietásnál a derékszögtől alig nagyobb, kb. 100° tompaszöget alkotva ér a kanyarulatokhoz, miáltal a bordák felső része és a varratvonal között szalagszerű befűződés keletkezik, amelyen két finom harántvonal fut végig. A kanyarulatokat díszítő, bütyökszerű bordák száma 12, amelyek egyenletes eloszlásúak, csak az utolsó kanyarulaton van ettől eltérés, amennyiben a külső ajaknál levő borda erősebb és az előtte levő bordától való távolsága nagyobb, mint a többi borda közötti. A nagy borda átellenében egy gyengébb borda észlelhető, miáltal az utolsó kanyarulatnak 13 bordája van. Szájnyílása hosszú, ovális, kissé kicsúcsosodó, így rövid, kissé balracsavarodó csatornája és csurgója van. A szájnyíláson a felső szájzúg hegyesszöget képez, míg a törzsfajnál itt is kiöblosödés mutatkozik, ami a kanyarulatokat díszítő bordák kiemelkedésével függ össze. Csak a külső ajak belső részén láthatók kis rovátkák, míg a törzsalaknál ezek — mind a két ajkon megvannak. 11. Fusus elongatus NYST. (SPEYER: Conch. Cassel. Tert. Bild., Palaeontographica IX., XXXIV. t. 8. ábra.) A jellegzetes, német oligocén forma hat példányban került elő az egri faunából. A példányok nagyobbak mint a németországiak és egyéb méretbeli különbségek is vannak köztük.