Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Gábor, R.: Újabb egri felső oligocén gasztropodák

5. Cominella (^Buccinum) hungarica n. sp. (I. tábla, 4. ábra.) Főjellemvonása ennek a nagyszámban és különböző nagyságban előkerült, új fajnak a bordák bemélyedése által létrejött, szalagszerű lefűződés a varratok alatt. Ez a sajátság a Cominella Flurlii GÜMB. (WOLF. Palaeontographica XLIII., XXVI. t. 21—22. ábr.) és a C. uniserialis SANDB. (Mainzer Becken XX. t. 1—2. ábr.) fajokkal hozza közelebbi összefüggésbe. A fenti fajoknál azonban jóval nagyobb és inkább a középső miocén Nassa baccata. BAST. (HÖRN. XIII. t. 7—9. ábr.) és a C. Suessi (HÖRN, et AUING. XV. t. 3—6. ábr.) formákra utal. Hosszú tojásdad alakú. Megnyúlt, 7—8 kanyarulatból áll. Az utolsó kanyarulat rendszerint nagyobb, mint az elülsők összevéve. Az utolsó kanyarulat alsó részén a bordák 3—4 finom ágra oszlanak szét, valamint a harántbordák is. Tojásdad alakú szájnyílása aránylag kicsi. Jobb szájszélén a bázisnál egy meglehetősen nagy és széles beöblösödést alkot. A bordák lefutása a kanyarulatokon, különösen az utolsón plasztikusan kiemelkedő. Harántdiszítése az összes N. baccata alakkörbe tartozó formáknál a legerőteljesebb s így a héj felülete kockásnak látszik. (A fenti faj az újabb nomenklatura szerint Cominella-iiak volt veendő, mert a Buccinum genus nevet csak a pliocéntől fellépő fajoknál használják.) 6. Murex egerensis n. sp. (I. tábla, 10. ábra.) Ez a gyakori forma (40 drb) romboidszerű körvonalú, zömök. Egyes példányok harántvonal díszítése elég erős. Kanyarulatainak száma öt, az embrionálisokkal együtt 6 és fél. A száj dudor Ötsoros, a sorok nem érintik egymást s köztük kisebb dudorsorok emelkednek ki. A szájdudórok a felsőbb kanyarulatok varratvonalain is túlterjednek. A szájnyílás kerek. A külső ajak kivastagodik és csipkés szélű. A belső ajak keskeny, alul csurgóban folytatódik. A belső ajaknál a csatorna kezdeténél jellemző ránc fut végig, mely köldököt képez. Hátulsó részénél a szájdudorok alul a bázison nyalábszerűen futnak össze. Díszítése lemezszerű, a szájdudorok alapja is csipkézett, mint a miocén Murex-eknél. A legtöbb hasonlóságot a Murex Partschi HÖRN, fajjal (HÖRN. XXVI. t. 5. ábr.) mutat s így ennek a miocén formának oligocénkori őséül tekinthető.