Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Kertai, Gy.: Ércmikroszkópi és paragenetikai megfigyelések a Szepes-Gömöri érchegységből

földtani felvétel hiányzik, azonban az ásványok megjelenése, mikroszkópos szövete és a kémiai karakter alapján ez a bányahely is a m etaszomatikus típushoz sorozandó. A hegységnek ezektől egészen eltérő hidrotermális telérei jelennek meg a csucsomi és aranyidai antimonit-bányákban. Ezek hasonlóan a Kárpátok többi aranyos antimonitos formációjához (Pernek, Magurka, stb.) savanyú, intruzivmagma posztvulkáni termékei. Mindkét bányahelyen megjelenik azonban a sziderit is, jelezve a kapcsolatokat s a hegység karakterét nyomva az érctelepre. Csúcsomon az új altáró 1935 nyarán ütötte meg a pátot — amely grafitos palák és szürke agyagpalák társaságában jelenik meg és az alsósajóihoz teljesen hasonló. Aranyidán ROZLOZSNIK idősebb generációként említ szideritet (39). A sziderit a posztvulkáni oldatok „Durchläufer" sajátsága terméke. Uralkodik a tiszta savanyú turmalinos teléreken, megjelenik a szomolnoki és zakárfalvai bázikusabb formációkban is, de az alsósajó i Szentháromság-táró cinnabaritját létrehozó hideg oldatból is kivált, mint azt az ércmikroszkópi vizsgálat jelzi. A hasonló posztvulkáni oldatokban a finom különbségeket egyes ritka elemek jelzik érdekes módon. így a szikraspektroszkóp segítségével a rozsnyói szideritben lithiumot észlelhetünk, míg ez Hollópatakról teljesen hiányzik. A lithium nem a csillám alkatrésze, mert az aluminium vonalai teljesen kiküszöböltettek, hanem feltehető, hogy a szideritben bőven jelenlévő -magnézium ion helyére lépett (a Mg ionrádiusza = 0.78, a Li-é = 0.78) (6). Jelzi itt a lithium, hogy a sziderit a pneumatolitos fázishoz áll közel. A szikraspektrum képén egyébként látjuk, hogy a két egymástól távoli lelőhely elemkomplexum szempontjából rendkívül hasonló. Egyformán uralkodnak a Fe, Ca, Mg, Mn, Ti és a Ba. Hasonló posztvulkáni oldatok járták át a Stájerországi Érchegység anyakőzetét is. Ki kell emelni, hogy a Sz. G. É.-hegys. telérei egész karakterükben sokkal közelebb állanak a Stájer Érchegyekhez, mint a siegeni vaspáttelérekhez. Nem jelenti ez azonban azt, hogy SCHWINNER véleményét fogadjuk el (47, p. 248—278), aki szerint közös tengerfenéken, közös módon szedimentálódott a két távoli vidék érce, s a telep kialakulása után emelkedett volna ki az Alpok és Kárpátok szigete. A SCHAFARZIK által feltételezett nyugalom, tökéletesen és egyöntetűen itt sem lehetett meg, mégis nyoma sincs az ilyen jelentős tektonikus mozgásoknak. (REDLICH és PRECLIK szerint (37, p. 251) az Erzbergen sem észlelhető ilyen nagymérvű rétegzavar.). Mindennek ellenére a stájer telepekhez való rokonságot igen erősen kidomborítják a magnezit, ankerit és sziderit előfordulási kö-